Új munkahelyen első nap után mit gondoltatok éreztetek?

"Jó lesz ez"

Úgy is lett

Ilyenek voltak: "Jó lesz ez", "Nem tudom mit gondoljak", "Innen lépni kell".

Mindegyiknél bejött amire gondoltam. Aminél nem tudtam eldönteni, na az volt a középszar, ott 3 évet maradtam.

Az első napomon káosz fogadott. Azt hittem, hogy ekkora fejetlenségben csak nézelődni fogok, de nem, a mentorom megmutatta, mit kell csinálni, majd átszaladt (szó szerint) egy pár méterre mással foglalkozni, mondta, hogy csináljam, amit tudok, ott lesz, ha kérdésem van, vagy elakadok.

Teljesen a mély vízben találtam magam, és a kollégák mintha észre se vettek volna - de egymással láthatóan jól kijöttek. Ezt betudtam annak, hogy nagy fejetlenség van.

Aznap gondolkoztam azon, hogy másnap nem megyek be, hanem felhívom az előző munkahelyem, ahonnan úgy mentem el, hogy bármikor várnak vissza. De végül arra jutottam, hogy legalább 1-2 hónapot kibírok itt, hátha jó lesz, hátha betanulok, és hátha befogad majd engem is a csapat.

Ennek kicsit több, mint fél éve, azóta is minden nap tanulok valamit, és a legjobb csapattal dolgozom eddigi életem során. Néha eszembe jut, mennyire kellemetlenül éreztem magam, és mennyire fel akartam mondani, és örülök, hogy nem tettem.

Ha jön új kolléga, akkor mindig én vagyok az első, aki nyit felé, odamegy bemutatkozni, felajánl egy nem hivatalos körbevezetést, vagy valami, mert még nem felejtettem el, milyen elveszettnek éreztem magam az első napomon.