Hát nincs meg minden okom a boldogságra?

Amíg van finom pezsgőcske, addig miért kellene zavarjon, hogy a munkáltatók szerint fel kéne akasztanom magam? Minden jó, nem? Van maradék pizza is tegnapról, meg egy fél fagyi. Cigi is van, netflix is. Így a 30-hoz közeledve még igazán nem sürgős úgy élni, mint egy felnőtt ember. Jó így minden, ahogy van. Majd remélhetőleg kivégeznek, akkor boldog lesz az összes HR-es, hogy nem létezem többe.

A volt barátnőm is boldoggá tenné, ha meghalnék. Úgyis mindig mondogatta, hogy én soha nem viszem semmire. Ilyen egy igazi társ. Hát igaza is lett. #feminismwins

Na ne túlozzuk el! Aki 18 éves kora után nem olyan életet élt, hogy győztes legyen, az mit vár? Az igazi természetem a vesztes lét. Néhány jobb év nem számít, csak a végeredmény. Amit lehetett, elszúrtam. Ez vagyok én. Ez az igazi belső önmagam legmélyebb kinyilatkoztatása. Ezt érdemlem, amiért nem tanultam. Nem az iskolára gondolok, hanem sokkal fotosabbra. Nem tanultam meg, ami az élethez kell. Az ilyen egyedeknek pusztulniuk kell, ez természetes. A cégek csak udvariasan fogalmazzák meg a természet törvényeit.

Mindenkinek jobb lenne, ha kielégíteném a vágyukat és megtenném azt a szívességet, hogy meghalok.

De várjunk, valami munka biztos lenne. A három műszakos gyár. Ha nem bírom, nem is vagyok igaz nemzethy magyar. Attól kemény az ember, hogy szar munkát végez szar fizetésért. Egyértelmű. Bennem van a hiba, hogy az alkoholista kollegák és az üvöltöző főnökök kereszttüzében egy hónapig sem bírtam. Csak el lettem bacva. Nem uraim és hölgyeim, nem hárítok felelősséget. Az elhibázott életem már jóval az azutáni döntéseimnek köszönhető, hogy öntudatra ébredtem. Tanulhattam volna a játékok helyett, dolgozhattam volna a barátnőzés helyett. Ezt választottam, megérdemlem a sorsomat. Igazuk van az engem lefejezni akaró főnököknek. Csak még egy kis pezsgő és pár kedves komment kell, hogy helyesen cselekedjek. Altruistán, ahogy kell. Nem kell nagyot rúgni egy kisszékbe, hogy kicsússzon az ember alól. Jól van ez így.

A könnyekhez sincs jogom. Más talán nem szenvedett? Mást nem érnek fájdalmak, kudarcok? Az arra érdemeseknek Lebenstraum kell, hogy megküzdjenek. Ezért kell átadni a helyet. Jó döntés.