Hogy készítettek ki a munkahelyeden, ami miatt felmondtàl?

Zargattak munkaidőn túl, elvárták, hogy mindent tudjak, nekem kellett mindent csinálnom. Ott untam meg, mikor velem akarták megírtatni a GDPR-t a cégnek, pedig közel sem az ilyenek lettek volna a munkáim.

Mindenesetre tanultam belőle sokat.

Multinál dolgoztam.

Soha semmi nem volt jó amit csináltam. A beosztás úgy volt megírva, hogy mindig én kaptam a legkevesebb délutánt, vasárnapot így aztán én kerestem a legkevesebbbet, mert buktam a délutános pótlékot, vasárnapi pótlékot, amit nem 1-2 ezer forint volt. Mindezek mellett túlóráztam sokat, s emiatt összeestem a buszon, mert annyira fáradt voltam. Akkor öt éves munkaviszony után felmondtam. Azt hittem könnyű lesz, mert pofára ment a dolog, én pedig tudtam, hogy utáltak, s azt, hogy sok mindent kitaláltak rólam, mert nem nyaltam be magam. Ehelyett pedig besértődtek, meg értetlenkedtek, hogy miért megyek el. Nem fogok hazudni, hogy azért ez hagyott bennem nyomokat. Például munkahelyen ezért nem bízok senkiben meg teljesen.

38/F

Gyorsnyomdában dolgoztam már 3 éve, mikor az összes kollégám szinte egyszerre leléptek (ketten gyereket szültek, harmadik elment egyetemre), és a kis csapatunk teljesen kicserélődött. Sajnos nem találtunk senkit, aki értett volna ehhez a munkához, meg eleve alig volt jelentkező, ezért szinte bárkit felvett a főnök, csak ne maradjak egyedül.

Hát persze nem vált be egyik sem, sokszor cserélődtek, vagy maguktól mentek el, vagy ki lettek rúgva, egyedül egy csaj volt, aki maradt, de vele nagyon sok probléma volt. Persze mindez azzal járt, hogy rám hárult minden teher, nem lett kimondva, de én lettem ott a "kis főnök", nekem kellett egyben tartani mindent, figyelni mindenre és felleősséget vállalni a többiekért.

Szóval a csaj aki maradt... Egy év alatt nem sikerült neki normálisan betanulni, folyamatosan segítségre szorult, ott kellett állni mellette, hiába mutattam meg többször, nem tudta megtanulni. Trehány munkát végzett, sokszor kuka lett amit csinált, újra kellett gyártani, megrendelőknek is anyagi károkat csinált, és így a határidőket is nehéz volt betartani, hogy vagy miatta nem haladtam, vagy kétszer kellett elkészíteni a megrendeléseket.

Ha ez nem lett volna elég, van 2 ovis kisfia, akik állandóan betegek voltak. A csaj nagyon ritkán jött dolgozni, többet volt otthon a fiúkkal, vagy elkapta tőlük és azért nem jött. Ez pedig borzasztó kiszámíthatatlan volt. Mindig aznao reggel nyitás előtt kellett megtudnom másoktól, hogy aznap nem jön, ezzel felborult az aznapi terv, de olyat is többször megcsinált, hogy nap közben lelépett, mert menni kellett a gyerekekért és sosem tudtuk mikor jön legközelebb. Hétvégén nem volt hajlandó bejárni dolgozni, pedig csak szombat délelőtt kellett volna, és ő ott lakott 2 háznyira a munkahelytől, de ehelyett mindig én járkáltam be a szomszéd városból, és mivel hétvégén rossz volt a busz közlekedés, az egész szombatom ráment ilyenkor.

Sőt, egy idő után előbujt egy nagyon undorító, kavarós, feszkó generálós énje is, és egyszer mikor végre jött egy nálam tapasztaltabb új kolléga, az első pillanattól kezdve azon volt a csaj, hogy megszabaduljunk tőle. Folyamatosan feszkó volt, nagyon nehéz volt őket együtt elviselni, és megint nem a munkára koncentrált senki. A nyomda ekkorra már nagyon sokat romlott, hanyatlani kezdett, hiába szakadtam meg azért, hogy egyben tartsam. Végül 2 hónap után elent az az egyetlen jó kolléga is, nem bírta a csaj hisztijét.

Aztán egyszer szerettem volna kivételesen én is elmenni 2 nap szabira. Akkoriban nagyon betegeskedtek a fiúk, és munkaerőhiányban szenvedtünk, de elég nyomós okom volt arra a szabira. A csaj mikor megtudta, hogy szabira megyek, teljesen kiakadt a fiaira hivatkozva, hogy mi lesz, ha pont abban a 2 napban lesznek megint betegek. Akkor ő biztos nem fog bejönni dolgozni, de akkor ki fog doldozni? Itt megjegyezném, hogy nem sokkal előtte én lázas betegen dolgoztam egy hétig teljesen egyedül, mert ő akkor is a gyerekeit babusgatta, és ezért nem tudtam elmenni táppénzre.

Na szóval kiakadt teljesen, leordítotz a vevők előtt, aztán elküldött a francba. Hát addigra már annyi felgyülemlett feszkó volt bennem, hogy mindenki meglepetésére kivételesen nem nyeltem le, hanem felálltam és hazamentem.

Másnap beadtam a felmondást.