Mennyire gyakori az egy munkahelyen,hogy egy új alkalmazottnak nem lehet önállö gondolata?

Sajnos így érzem én is.

Igaz, totál ismeretlen terepen kezdtem dolgozni, sok a tanulnivaló, igyekszem alkalmazkodni, de a berögzött dolgokat már észrevettem én is.

Nem nyitottak a több éve, évtizede ott dolgozók egyáltalán, kiégtek, befásultak. Pedig álommunka lenne, mégis sokszor érzem, hogy már az is baj, ha ott vagyok. Én meg nem szeretem, ha valaki a maga képére akar változtatni. Nem értem sajnos ezt a környezetet. Vagyis értem, de nem tudok tenni ellene. Ha felemelném a hangom, nekem kellene eljönni szerintem.

Na, ezért fosadék, működésképtelen egy munkahely!

A tetves hierarchia miatt.

Mit is keres hierarchia egy munkahelyen?!Miért is fontosabb egyik résztvevő a másiknál?

Miért is a dolgozó mindig az alávetett senki, miközben az idejét, szaktudását, egészségét adja?!

Ennek az egésznek semmi köze sem szabadna hogy legyen a hi erchiához, partneri alapon kellene működnie. Te ezt adod, én meg ezt adom, mindkettőnk része egyformán fontos és felnőtt, korrekt emberként állunk a dolgokhoz, nem pedig úgy, mint egy cumiját féltő, fogyatékos bölcsödés.

Kérdező, hacsak nem azért kapod konkrétan a fizut, hogy gondolkodj, pl. atomfizikusként dolgozol és a húrelméletet kutatod..., akkor alkalmazottként a kussolás az egyetlen igazi feladatod. Ha nem ezt teszed - így kilógsz a sorból - vagy kirúgnak a próbaidő alatt (amikor még indokolniuk sem kell semmit) vagy, ha mákod van és túlélted a próbaidőt, akkor meg kiközösítenek, hogy Te mondj fel.

Ha van önálló gondolatod, akkor gondolkodni is szoktál. Ha gondolkodni is szoktál, akkor rájöhetsz dolgokra, pl. arra, hogy a főnök egy idióta f@sz, aki valójában semmire se jó. Ha gondolkodsz, veszélyessé válsz. A veszélyes elemeket pedig senki sem szereti...