Egy állásinterjún miket kérdeznek? Mik a legfontosabbak?

Leginkább az szokta érdekelni őket, korábban mikben szereztél jártasságot.

Aztán azt is megkérdezik, miért akarsz a jelenlegi helyedről eljönni. (Ha pályakezdő vagy, akkor ez nyilván nem merül fel.)

Mik a szakmai terveid.

Ha nő vagy, jó eséllyel rákérdeznek arra is, mikor akarsz babát, bár elvileg ezt tilos megkérdezniük.

Szerintem én már 25-30 interjúnál járok idénről.

Hasonló pozícióknál voltam(helpdesk, l2 support, üzemeltető stb.).

Elmondják a cégről a szokásos sablonos dolgokat olyan 10-15 percben, azzal kapcsolatban tehetsz fel kérdéseket miután lezárult.

Utána kitérnek a pozícióra, ott már kérdezhetnek relevánsabb szakmai dolgokat: milyen technológiákkal foglalkoztál egyetem/suli során, otthon mennyi időt fordítasz projektekkel, belekérdezhetnek a CV-be(itt is inkább projektek, végzettség).

Ja és persze, hogy dolgoztál-e azonos vagy hasonló pozícióban.(ez kb. a döntő tényező a legtöbb esetben)

Néha előfordul, hogy rákérdeznek a hobbikra, szabadidős tevékenységekre is, még a szakmai dolgok előtt de kb. 50%-50% arányban került csak szóba. De érdemes rá számítani azért.

Végén a bérről is szokás beszélgetni, ha úgy látják, hogy te vagy a megfelelő jelölt, illetve, hogy hány órában/napban érsz rá a munkára. Milyen távra tervezel stb.(megjegyzem itt, ha negatív kimenetelű néhány esetben akkor is felmerül)

Utána többnyire zárul, más nagyon nem szokott zajlani. Amire érdemes rátanulni az a szakmai része, hogy a technológiákról amit a cég elvár magabiztosan tudjál beszélni. Ha lelkesnek tűnsz kb. elég jó valószínűséggel vesznek fel.

Munkakörfüggő, meg hogy éppen a HR-es mit olvasott össze a neten.

A net tele van ilyen cikkekkel, olvass el párat.

Abban az egyben lehetsz csak biztos, hogy nem a munkakörre rátermettséged érdekli őket.

Könyékig kotorásznak a magánéletedben, múltadban, jelenedben, jövődben, - gondolatrendőrséget megszégyenítő mélységekig.

Elszámoltatnak az egész életedddel, - mert csak ezáltal lehetsz "jó csapattag"...

A legutolsó szempont, hogy alkalmas, rátermett vagy-e a megpályázott pozícióra.

Jók ezek a végletekig pesszimista hozzászólások. :)

A kis baj az, hogy tökéletesen igazuk van!!!

Például az egyetem után 3 évvel egy mérnököt teljesen felesleges lenne valamelyik szaktárgyából vizsgáztatni, azt ő már 94 %-ban elfelejtette. Viszont a jó mérnök 3 nap alatt fel is fejlődne, ha szükség lenne rá, de az interjú meg nem tart 3 napig. Így a szakma tökéletesen kiesik. Engem a hobbimról kérdeztek elég sokat, amit utána pár évvel firtattam, mikor jóban lettem a régi interjúm vezetőjével, hogy azt miért. Azt mondta, mert az fontos, hogy aki csoportot visz, arra, mint valakire nézzenek fel. Ő ért hozzá, gondoltam én, bár meggyőzve nem lettem. :D

És egyébként, ha van egy állásra 12 jelentkező, akkor úgyis az a valószínűség, hogy 6-9 ebből megfelelő lenne, olyan kemény kiválasztási folyamat meg senkit nem érdekelne, ami ezek között is különbséget tudna tenni. Ekkor már valóban az emelőkosaras melltartó dönt. :D

Még a kétezresek elején volt, hogy autóztam át a felüljárón a város oldaláról a majdnem iparnegyed (Tesco is volt, meg más áruházak) felé, és a novemberi dzsuvában feltűnt az út szélén (nem volt ott rendes járda) egy rövid télikabátos nő, mondom magamban, ezt elviszem, a füléig fröcskölnek itt az autók. Beült az anyósülésre, a köldökéig felszakadt a télikabát és a szoknya alja. Hová ment? Állásinterjúra. :D