A női főnökök általában valóban rosszabbak, szemetebbek a beosztottjaikkal vagy csak nekem vannak rossz tapasztalataim?

Az előző munkahelyemen volt életem legrosszabb főnöke, a mostani életem legjobb főnöke. Mind a kettő nő.

Nem nemfuggő ez egyáltalán.

Mindig is utáltam a női főnököket. Pitiáner, kisstílű szempontjaik vannak. A hiúság, a bosszúállás volt jellemző mindegyikre.

Nem voltak egyenesek, lényegre törők. Volt, amelyik hisztériás volt. Ha dúltak a hormonjaik, nem lehetett velük korrekten intézni dolgokat.

Mentsen Isten.

Nekem eddig női felettesekkel csak bajom volt. Hisztérikusak, befolyásolják őket az érzelmeik a döntéseikben és részrehajlóak voltak. A férfi felettesekkel pedig sosem volt semmi bajom, mind jófej volt. Most is férfi főnököm van.

Nő vagyok.

Nekem volt férfi meg nő főnököm is (2-2 arányban), egyik sem volt szemét vagy gyökér, a 2 férfiből mondjuk az egyik nem volt való vezetőnek, annak ellenére, hogy óriási szakmai tudása volt, de nagyon nehéz természete volt, emiatt óriási volt a fluktuáció, mert senkivel nem jött ki, minden feladatot halogatott, nem haladtunk ötről a hatra.

A 2 nőből az, aki szerintem nem annyira határozott vezető, igazából akkor lett előléptetve, lehet hogy még csak zöldfülű volt ahhoz a pozihoz, a másikkal viszont nagyon-nagyon szerettem dolgozni, messze kimagaslott az összes főnököm közül azzal, hogy mennyire precíz, megbízható, emberi, és szakmailag is kimagasló volt.

De ilyen direkt áskálódás vagy gyökérkedés senkinél nem volt, sőt, még kollégák részéről sem (zömével nőkkel dolgoztam világ életemben).