Tartod a kapcsolatot a volt főnököddel?

Örülök, ha nem látom...

Na Kérdező, elhívott már randira a volt főni? :)

Van, akivel igen, de a legtöbbel nem.

Akivel igen: az egyiknél a főnök semleges, viszont magát a helyet nagyon szerettem (egy kávézó), úgyhogy gyakran visszamegyek, már mint vendég, mert a személyzet cserélődött azóta. Ha benn van, akkor váltunk pár szót, és mivel a lánya most kezdte az egyetemet azon a szakon, amit én is végeztem, hébe-hóba rám ír ezzel kapcsolatban, amivel szerintem semmi baj nincs.

A másik főnököm, akivel tartom a kapcsolatot, ő inkább amolyan mentor volt számomra, végtelenül felnéztem a tudására és a jellemére, húszévesen kb. rajongtam érte, konkrétan sírtam hazafelé a buszon, miután elmondta, hogy kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot, és Kanadában folytatja. Kb. mintha szerelmes lettem volna, csak magamra tudtam gondolni, hogy milyen igazságtalan, hogy eltűnik ez az ember az életemből. Aztán összeszedtem magam, vettem neki egy szép ajándékot, hogy megköszönjem az addigi segítségét, és mikor odaadtam, akkor már normálisan elmondtam, hogy nagy hatással volt rám, sajnálom, hogy elmegy, hiányozni fog, és minden jót kívánok neki. Mire ő meglepődött, hogy miért búcsúzkodok, ő megkedvelt engem, nem gondolhatom komolyan, hogy majd megszakítunk minden kapcsolatot csak azért, mert költözik. Időnként írunk, vagy hívjuk egymást.

Harmadik igazából nem konkrétan főnököm volt, hanem a helyettese. Mindketten utáltuk a főnököt, mint a szart. És mindig úgy éreztem, hogy jó barátok lehetnénk ezzel a lánnyal (mindketten huszonévesek voltunk), mert szünetekben, céges eseményeken jókat beszélgettünk, de soha nem hívtam sehová, mert féltem, hogy kínos lenne, meg nem akartam, hogy úgy tűnjön, hogy nyalok neki valamiért. Beteg voltam, mikor beadta a felmondását, és felhívott, hogy közölje a tényt, hogy felmondott, és most már szabad a pálya, amint meggyógyulok, megyünk bulizni vagy koncertre, mert pontosan tudta, hogy az egyetlen dolog, ami visszatart attól, hogy barátkozzak vele, az a munkahelyi státuszunk. Azóta már egyikünk se dolgozik ott (hál' Istennek), de legalább tényleg barátok lettünk.