Kezdőoldal » Emberek » Munkahely, kollégák » Pár hónapja váltottam munkahel...

Pár hónapja váltottam munkahelyet, ami nem jön be. Mit tegyek?

Figyelt kérdés

Közig munkahelyről mentem termelő nagyvállalathoz. Kissé mély víznek érzem, de azért tartom a frontot. A munka másodlagos tényező a negatív érzésem kialakulásában, a légkör a mumus, a közeli kollégákkal nem jövök ki.


Hárman vagyunk ezen a területen, eléggé elszeparálva másoktól. A két kolléga viszonylag el van egymással, de felém valamiért nem nyitnak. Ha én nem szólalok meg és nem kérdezek, ők fix hogy nem érdeklődnek irántam.


Próbáltam "elnyerni" szimpátiájukat, de 2 hónap után feladtam, azóta csak csöndben ülünk egymás mellett. Volt, hogy elmentek nélkülem ebédelni, amíg kimentem a mosdóba..


A betanítás is elég felszínesen zajlik/zajlott és érzem, hogy a hátuk közepére kívánják a kérdéseimet. Ilyen helyzetben már kedvem sincs kérdezni, inkább egyedül megpróbálom megoldani a feladatot, így viszont kevésbé haladok a napi teendőkkel.

Online meetingekre egyedül kell járnom, úgy hogy még most is van olyan, aminél pontosan nem tudom, hogy miből kellene felkészülnöm rá.


Minden napot szenvedésként élek meg sajnos és kétségbe vagyok esve, nem tudom mit tegyek a közeljövőbe. Nem egy IT-s, vagy mérnöki területről van szó, hogy bármikor találok egy másikat. Ez a szakmai tapasztalat sokat dobna a hosszútávú karrieremben, de ilyen áron nehéz ezt elfogadni.


Igazából nem tudom miért írtam ezt le, talán csak egy kis lelkifröccsre van szükségem.


Ti éltetek már át hasonlót?



2023. okt. 2. 20:38
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
49%

Dontsd el.hogy holnaprol vigyorogva jársz be es imádod a melódat. Szereted a kollegákat. És élsz halsz értw


Megvaltozik a világ is.

Probald ki.

2023. okt. 2. 20:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim válasza:
100%
Èn is ugyanebben a cipöben jàrok, sajnos. Egyik nap jobb, màsik rosszabb. Pròbálok pozitivan állni hozzájuk, de nèha nagyot csalòdok bennünk.
2023. okt. 2. 20:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
100%
Nekem is volt hasonló élményem (HR). Mintha ott sem lettem volna,a betanítást is ímmel-ámmal leadták. Semmiben sem segítettek,ha kérdeztem is csak úgy éreztem,a terhükre vagyok. Nem utáltak,az biztos, egyszerűen csak mindenki elvolt a saját kis világában - csak tudnám mi a faxért vettek fel embert,ha le se xarják. Próbaidő alatt voltam, azonnal elkezdtem bújni az álláshirdetéseket és a 3 hónap letelte előtt léptem. Sehol sincs kolbászból a kerítés,de azért annyira nem mindegy, milyen emberek között töltesz napi 8-10-12 órákat.
2023. okt. 2. 21:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 Cameroon ***** válasza:
100%
Én benzinkútról váltottam gyógyszertárba és eszméletlenül megbántam.kollégák szintén velem sem nagyon beszélnek gyomorgörcs hétfőtől péntekig.szar fizetés ,ingázás ,ráadásul nyárig maradnom kell tanulmányiszerződés miatt.hidd el nem vagy egyedül.váltani kell több fizetésért mert ha még rosszabb is lesz (ezt nem lehet előre tudni)legalább többet keres az ember.
2023. okt. 2. 21:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 Cameroon ***** válasza:
37%
Ha gondolod privátba is írhatsz
2023. okt. 2. 21:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:
100%

Azta, mintha csak az én régi történetem írtad volna le! Egy jó ismerősöm hívott az adott munkahelyre,hogy szükségük lenne az irodába egy emberre. Aztán vele együtt senki nem szólt hozzám az első naptól kezdve. Fura volt, hogy senki nem akart megismerni se. Egy ideig próbálkoztam én is, odamentem beszélgetni, próbáltam beilleszkedni. Esélytelen volt.

Ugyanígy tettem mint te, egy idő után már egész nap csak csendben ültem. Az sem tűnt fel senkinek. Ha kérdeztem, azzal se foglalkoztak. Senki nem akart betanítani sem. Mindig suttogva megbeszélték hova mennek ebédelni, engem sosem hívtak. Egyedül ültem folyamatosan.Egész nap egymásnak írogattak facebookon is.

Már gyomorgörccsel jártam be, mikor szólt a főnökasszony, hogy nem kell mennem jövőhéttől. :D Utolsó nap se szólt hozzám senki, el se köszöntek. Felüdülés volt, mikor nem kellett többet bemennem. Csak tudnám mi a fenének hívtak oda dolgozni, ha így álltak hozzám. És be se jelentettek a 4 hét alatt.


Szerintem kezdj el másik helyet keresni. Az ilyen légkör felemészti az embert. Nem azt mondom, hogy legjobb barátnőket kell keresni a munkahelyen, de egy normális kapcsolat nem árt. Hiszen ott töltöd a napod nagy részét.

29N

2023. okt. 2. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:
100%
#6, ekkora egy görény társaságot... legalább a fizut megkaptad?
2023. okt. 3. 07:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:
100%

#7: Igen megkaptam borítékban...

Az egyik ottani csaj tesója volt a főnökasszony. Nyilván mindenki tudta, hogy el leszek küldve, de senki nem szólt. Az volt az indok, hogy jön egy új könyvelő jövőhéttől és nekem nem lesz hely. :D

Első munkahelyem lett volna. Főiskola után örültem a lehetőségnek. Csak tudnám, hogy a főiskoláról ez az ismerősöm, akivel jóban voltam korábban, miért csinálta ezt velem.

Azóta volt, hogy szembe jött velem a városban, és elfordult mikor meglátott.

Szoktam látni facebookon, hogy gyakran keresnek új munkaerőt a céghez. Vajon miért?

Mindegy... 5 éve normális munkahelyem van, normális emberekkel.

(6-os voltam)

2023. okt. 3. 09:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:
100%

Én kitűznék magamnak egy célt, pl. 1 év múlva felmondok, addig meg minden mindegy, kibírom a pénz miatt. Amúgy ha gyűjtesz valamire pl. kocsira, az legyen előtted, és ne törődj a kollégáiddal. Gondolj arra, hogy te így is-úgy is megkapod a pénzedet, ha jópofiznak, ha nem. Fordulj magadba, foglalkozz a saját terveiddel, aztán majd lemegy a 8 óra, meg az 1 év is.


Nekem is ez adott erőt, amikor rossz helyen dolgoztam, alig vártam a végét, addig meg a fenti módszerrel, nehezen, de kibírtam.

2023. okt. 3. 14:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:
100%
Én is nagyon át tudtam érezni a helyzetet. Tavaly év elején kezdtem egy multinál, akkor még home office volt, csak a betanulás erejéig jártunk be a főnökömmel. Két hónap múlva találkoztam először az osztályon dolgozó többi kollegával, szinte kivétel nélkül 30-as, 40-es nők. Akadtak köztük olyanok, akikkel akár beszélgetni is lehetett, de nem ez volt a jellemző. A közvetlen munkatársam 3 nagyszájú némber volt, 2 közülük az a tipikus légkörmérgező picha. Hatalmas barátnők voltak, folyton egymás valagában, együtt rendeltek ebédet vagy együtt mentek ki ebédelni, és különösebben egyiket se érdekelte, hogy én is ott vagyok. Próbáltam időnként hozzájuk szólni, de eleve az a mérgező bűz, ami áradt belőlük, elvette a kedvem a kommunikációs kísérletektől. Szabályosan fájt az, ahogy viselkednek. Közönséges, alpári stílusban, mérhetetlen rosszindulattal pofáztak ki mindenkit maguk körül, ami alól nyilván én se voltam kivétel, de a főnök se. Persze ha a főnök a közelben volt, elbűvölően cseverésztek vele, aztán a háta mögött gúnyosan kiröhögték. A munka nagy részét otthonról végeztük, de a heti egy nap irodai megjelenés is kínszenvedés volt ezek mellett, nem ritkán gyomorgörccsel indultam dolgozni. Másfél évig bírtam, akkorra már némi tartalékot is sikerült gyűjtenem, úgyhogy egy szép napon közöltem, hogy viszontlátás, megyek. Nem volt még akkor új helyem, de úgy voltam vele, hogy magamat teszem tönkre, ha tovább maradok. Arról inkább nem mesélek, hogy a munkámat se becsülték meg igazán, sőt, elég gyakran kellett mások hanyagsága miatt pluszmunkákat végeznem.
2023. okt. 3. 15:22
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!