Olyan szerencsétlen módon cukin néz ki egy nárci felsőbb kollegám, hogy mindig "megvesz", miközben utáljuk egymást. Hogyan maradjak hideg?

Van egy kollega akivek nyilvánvalóan nem bírjuk egymást, egy lakatlan szigeten szerintem ki is nyírnánk egymást de munkahelyen kulturáltak vagyunk persze.

Ő azt hiszi, egy telefonos netfüggő nem dolgozó hanyag munkaerő vagyok, már feladtam hogy győzködjem az ellenkezőjéről(csak bánt h rossz hírem is mehet a cégnél, dehát úgyis a munkám számít amit leteszek az asztalra).

De nem ártunk egymásnak semmit, csak épp nem tudunk együttmüködni de nem is kell nagyon, picike terület az amikor beszélni kell akkor is csak 2 mondatot.

Sokszor megsért megbánt de viccnek is lehetne fogni, nem veszem annak ilyen kontextusban, de kicsavarható lenne ha beleállnék.

Elszigetelődöm, komoly vagyok, ignorálom.

Csendben utálom. Ahogy ő is engem.

Aztán mikor hirtelen összefutunk meg cukor tekintet mosoly köszön, erre meg elolvadok és cukin köszöngetek vissza.

Tehát úgy irányitgat mint vmi marionettbábut, úgy szórakozik velem ahogy akar.(nem akar szórakozni csak mégis ilyen alázó az egész nekem.)

Nevetségesnek érzem magam, hogy 1 pillanattal "meg tud venni" egy cukker nézéssel, miközben folyamatosan sért egyébként meg.

Ha nem tudom ezt megoldani a konteytusokat, akkor hogyan engedjem el ezt, hogy hülyét csinálok magamból előtte mindig?