Van olyan munkahelyetek/munkatársatok/főnökötök, akikkel évek után sem tudnál leülni egy asztalhoz?

Ha már nem dolgoztok együtt, eleve minek tartanád vele a kapcsolatot? Csak munkatársad, nem barát. Amint megszűnik a munkahely, úgyis megszakadna a kontakt.

Van/volt/lesz ilyen.

Kevés esély van rá, hogy pont ugyanarra a munkahelyre kerültök, ha meg utcán szembejön, max köszöntök egymásnak, nem kell leállni dumálni vele. Legalábbis nekem nem lenne igényem rá. Ennyi. Nem kell ebbe többet belelátni.

Van.

Nem igazán van ilyen. Nekem a kollégáim nem annyira közeliek. A kényszer miatt vagyunk összezárva, amíg a munkaidő tart, de egyébként nem az életem részei. A munkahelyen kívül nem köt össze velük semmi, így nem tudnak akkora befolyást gyakorolni rám, mintha mondjuk közeli családtagjaim lennének. Ha meg másik munkahelyre kerülök, akkor pláne nincsenek semmi hatással rám.

Akit nem bírok, azt igyekszem levegőnek nézni, ennyi. Nem fogok szemétkedni vele, nem szólok be neki, csak épp kerülni fogom, nem kommunikálok vele. És csakis a legszükségesebb munkaügyeket beszélem meg vele, ha az fontos a feladatok szempontjából. Munkaidő után, meg mintha nem is létezne. Ez ilyen egyszerű. Munkatársak jönnek mennek, és valószínű nem egy munkahelye lesz az embernek egész életében. Ha meg mond valami bunkó beszólást, már nem igazán hat meg. A munkán kívül amúgy sincsen dolgom vele, letudom a 8 órát, és kész.