Kollégákkal Ti hogy jöttök ki?

Én is így voltam az előző munkahelyemen, igaz oda csak határozott időre vettek fel tehát sajnos így is úgy is el kellett jöjjek onnan. De az ottani kollégákkal nem jöttem ki túl jól, jó volt 1-2 akivel elvoltam de a beosztásunk végett csak ritkán találkoztunk. Én végül is nem bántam meg a dolgot hogy nem barátkoztam össze velük, többsége nem az én korosztályom, plusz teljesen más világban élnek tehát annyira nem zavart, csak rossz volt hogy szinte egyedül voltam ott bent.

Az új munkahelyemen vagy is már rég nem új itt jól kijövök mindenkivel, igaz hogy nagy részük nem az én korosztályom itt sem de velük legalább el lehet beszélgetni és tényleg össze is tudunk dolgozni tehát ha úgy van akkor én besegítek az ő munkájukba amikor nekem épp nincs semmi dolgom, és ők ezt viszonozzák is. Legtöbbször mondják a nálam feljebb lévők hogy hagyjam a francba majd megcsinálja más. És ezt azért mert én is sokat besegítek nekik olyanba ami egyáltalán nem az én munkaköröm.

Én a fúrósokat el szoktam kapni civilbe és megnevelni némi fizikai ráhatással. Nem szabad jópofizni mert beleferadsz. Ha hagyod magad megtörnek és ugyanaz a vége hogy kifúrnak de még csak fel se tudsz készülni rá. -Kapod is hátba..

!!-Mert kell a hely a tesónak a sógornak meg mondanám hogy a jó komának de itt már olyan sincs szerintem.

A kollégáit nem választhatja meg az ember.

Nagyon rossz és értelmetlen rossz légkörbe dolgozni.

Volt kollégáimmal sehogy.

egy két barátság született pár munkahelyemen de ők barátok nem kollégák.

Ha látom őket köszönök vagy ha köszönnek fogadom. De ennyi.