Miért kérdezik meg egy nőtől állásinterjún mikor tervez gyereket? Egyrészt joguk sincs hozzá (mondjuk pont leszarják) és úgyis azt mondok amit akarok.

Sajnos a mai körülmények között a munkáltató megteheti, hogy válogat a jelentkezők közül. Nekik nyilván nem éri meg olyan nőt felvenni, aki a közeljövőben tervez gyereket vagy épp kicsi gyerekei vannak, akik miatt sokszor szabit kell kivennie vagy táppénzre mennie, mert betegek a gyerekek és nincs hova tenni őket. Ezért kérdezik meg, bármennyire is etikátlan és szemét dolog. Régebben simán megtették, hogy nem vették vissza a nőt szülés után, ma már nem tudom, hogy működik ezzel az új jogszabállyal.

Egyébként amikor voltam állásinterjún, tőlem nem kérdezték meg.

"És itt vagyok én közlöm hogy nem, felvesznek, aztán mior már végleges státuszú vagyok benyögöm hogy sorry becsúszott.

És mit tehetnek? Semmit. Ki nem rúghatnak a védettség miatt el kell engedniük szülni és utána még vissza is kell venniük"

Ha ki akarnak rúgni, ki is fognak. Mondjuk mikor bejelented, hogy terhes vagy, hirtelen megsokszorozódik a munkád, ráadásul a mások által hónapok óta tologatott, rég lejárt határidejű nemszeretem-munkákat is te kapod meg. Az addigi apró hibák hirtelen óriási, a cég működőképességét alapjaiban megrengető problémák lesznek, amiket a felettesed nem is mulaszt el a fejedhez vágni minden egyes nap - lehetőleg alpári stílusban. A kollégáid kerülni fognak, nem akarnak majd veled beszélni, mert tudják, hogy kifelé áll a cégtől a szekered rúdja. Ha éppen ekkorra esik egy cél- vagy éves prémium megítélése, biztos, hogy te nem fogsz kapni, mert minősíthetetlenül teljesítettél, az előléptetésből, fizetésemelésből is kimaradsz, mert örülj, hogy még egyáltalán itt dolgozhatsz ilyen teljesítmény mellett.

Ha feltorlódik a munka és valakit be kell hívni túlórára, biztos, hogy te leszel az. Este 10-kor még dolgozol, reggel 6-ra vagy 8-ra már megint légy ott frissen, kipihenten, teljes erőbedobással.

Ilyenkor arra játszanak, hogy önerőből mondj fel. Lehet, hogy össze is jön nekik. Ha nem, akkor elmész szülni, otthon töltesz annyi időt, amennyit szeretnél és mikor visszajössz, ugyanez a légkör fogad. Esetleg még azzal súlyosbítva, hogy (irodai munka esetén) az íróasztalod már rég másé, te az iroda legtávolabbi, hideg, büdös sarkában kapsz valami lyukat, az IT meg tojik rá, ha a számítógéped be se kapcsol. Nagylány vagy, oldd meg!

Hidd el, a jogszabályi keretek semmit nem érnek. Ha a munkáltató ki akar rúgni, ki is fog. Legfeljebb papíron nem ő rúgott ki téged, hanem te mondtál fel.

Ha nem történt meg veled, akkor mi a fenén zsörtölődsz te most amúgy? :D

24 évesen kerültem ki az egyetemről, két diplomával, fiatal nőként kb. 6 interjún jártam egymás után és egyik, ismétlem EGYIK helyen SEM kérdezték meg, hogy mikor tervezek családot alapítani, szülni. Sőt... tovább megyek, még arról sem igyekeztek tájékozódni, hogy van-e párom. 6-ből 4 helyre visszahívtak. Mindezt kb. egy éve.

Igazad van egyébként. Nem tehetnek semmit, de szerintem nem lesznek megkönnyítve a napjaid, ha visszaérkezel ilyen helyzetben a munkahelyedre, sőt... én azt mondanám, hogy addigra bőven ellened lesz fordítva mindenki és sírva fogsz elmenekülni. Őszintén? Középvezető vagyok és egy ilyen nőt én is azonnal s*ggberúgnék, pedig én is nő vagyok, aki a közeljövőben szeretne családot.

Én nem kérdezném meg, mert semmi közöm hozzá, de ha tegyük fel valaki interjún nagyzol csak úgy magától, hogy neki ugyan sosem lesz gyereke, majd két hónap múlva még is bejelenti, hogy lassan eltűnik 3 évre, akkor az igen csak bizalmamat vesztené és igen... Lehet hogy nem látnám szívesen többé a köreimben, amit ha nem is direkt (nem vagyok egy bosszúálló típus), de biztosan megérezne.

Nem a munkáltató van érted és nem te vagy a munkáltatóért, hogy köpködhessen bármelyikőtök is a másikra.

Azt kellene megérteni, hogy egymásért vagyunk és normál munkakörülményeket úgy lehet kialakítani, ha ezzel minden fél tisztában van. Én tisztelem a munkásaimat, mert nélkülük nem lennék sehol, ők tisztelnek engem, mert nélkülem meg ők nem lennének sehol. Ez ennyire egyszerű. Ha valaki azonnal a képembe hazudik, az ne várjon cserébe jó pofát csak azért, mert perrel fenyeget. Nekem, mint munkáltatónak sokkal komolyabb hátterem van (cég jogászok állnak mögöttem pl. abszolút "ingyen", széleskörű munkajogi ismeretekkel), akik úgy is megtalálják fél nap alatt a kiskaput, amivel ki lehet tenni egy embert, ha kiakarom tenni. Fenyegetni a munkáltató is tud, csak nem fog lealacsonyodni erre a szintre. Ha más nem, akkor betömik a szádat 1-2 millióval, hogy csendben lelépj, aztán imádkozhatsz, hogy a következő munkahelyed ne akarjon referenciát az előzőtől. Persze az előző munkahelyet is le lehet tagadni... :)

Na szóval szép dolgok ezek. A hatalmas hazugságok helyett el kell mosolyodni egy ilyen kérdésre és diplomatikusan annyit kell válaszolni, hogy nem számítottál ilyen kérdésre és érdemben nem is szeretnél rá válaszolni. Ha emiatt nem hívnak vissza, akkor ennyit ért az a hely...