Szégyellnem kéne magam ha képzett létemre nem találok munkát és el kéne mennem recepciósnak oda ahol néhány éve irodai dolgozó voltam nettó 250-es fizetéssel?

biztos ciki lenne így visszamenni, de szerintem fontosabb a számlák és a hitel fizetése,mint hogy xy mit mond magában rólad.

egy recepciós állás azért annyira nem megterhelő,simán tudsz mellette tovább állást keresni és dobbantani ha van lehetőség.

és szerintem nem ciki régi ismerősöket megkérdezni,hogy nem tudnak -e valami állást a szakmában?

meg hát próbálkozz tovább,csak lesz olyan ahol a szakmádban tudsz dolgozni. de addig is fogadd el szerintem a leírtat. 140 nettó annyira nem rossz. persze tudom,hogy túlképzett vagy hozzá és jobbat szeretnél. de átmenetileg jó szerintem.

Ha egy vagy két idegen nyelvet jól beszélsz, akkor inkább keress service desk-es állást.

Itt pl. 230-300 ezer nettót ígérnek:

[link]

Az érzéseid a Te érzéseid. Ha akarod szégyelled, ha akarod nem. Az meg, hogy mások mit gondolnak az ő bajuk.

Ha úgy fogod fel, hogy bajban vagy és elfogadod a jelenleg egyetlennek tűnő megoldást ahonnan majd tovább léphetsz akkor nem fogod szégyellni. Ha úgy fogod fel, hogy innen nincs kiút, ez a vég akkor szégyellni fogod magad.. és szégyellheted is. Nem a munkádért, hanem a hozzáállásodért.

Ettől függetlenül valóban érdemes még több területen vagy másik helyen hasonló munkakörökben szétnézni.

Unokatestvérem néha letagadta a diploma utáni képzéseit sok helyen, hogy el tudjon helyezkedni. Lehet ez is megoldás.

Én nem feltétlenül ezt szűrném le tanulságnak.

Sokkal inkább azt, hogy a piacgazdaságban semmi sem állandó. Van, hogy egy munkahely megszűnik, és van, hogy egy másik létrejön. Van, hogy az egyik helyen leépítenek, és van, hogy a másik helyen meg munkaerőhiány van.

A munkavállalónak pedig szíve joga eldönteni, hogy hogy él. Megelégszik-e az első lehetőséggel, vagy ha talál jobbat, akkor továbblép? Az első lehetőség nyilván biztosabb, de sok esetben kevésbé optimális, és könnyebben befásul az ember. A második pedig néha bizony mellékvágányra kényszeríti az embert.

De ez mondhatjuk úgy is, hogy természetes dolog. Ettől még nem lesz szakmailag véged, és ahogy az eddigiek sem, ez sem egy bebetonozott állás, ahonnan semmi lehetőséged nincs elmozdulni.

Ha pedig tényleg igaz, hogy olyan komoly végzettséged van, akkor nem kell az örökkévalóságig várnod, hogy találj valami jobbat. Csak néha nem szabad görcsösen ragaszkodni valamihez. Rugalmasnak kell lenni.

"Az egész sztoriban az a tanulság hogy nyalizósnak, érdek barátkozósnak kellett volna lennem."

Ugyan, dehogy ez a tanulsag.

A tanulsag az kerlek szepen hogy nagy volt az arcod es nem fogadtad el az allast amit felkinaltak, inkabb valasztottad a bizonytalant es felmondtal. Kockaztattal, nem jott be.

Ennek semmi koze a nyalizashoz.

az utolsóval értek egyet, bár nem bántásnak szánom.

tudom überelni a helyzeted! :)

20008ban a nagy válság idején friss diplomásként kölcsönbeadott munkaerőként dolgoztam annál a cégnél nettó 62ezerért, én voltam diplomás a vénasszonyok érettségi meg férj a cégnél :D szóval lenéztek bunkóztak stb.

itt vidéken annyira nem volt munka, hogy rá egy évre visszahívott az egyik bizt. őr, h lehet menni TAKARÍTANI! na ezt úgy értsd, hogy protekcióval kaptam munkát-ilyen volt a helyzet akkoriban, amúgy égő nem égő, engem nem tartott el soha férfi, anyámmal élek,de amint volt pénzem mindig visszaadtam amit rám fordított amikor nem volt munkám...

nah azokat a lenéző flegma bu-kó emberkéket amikor takarítani vsszamentem, egy életre kiismertem minden embert, és visszanézve rengeteget fejlődtem, lelkileg és testileg is. ja amúgy mellette egy amcsi bácsinak voltam a segéde, magyarán két munkám volt, az angolom az alatt az egy év alatt úgy felfejlődött, h utána Pesten kaptam egy amcsi cégnél egy egész korrekt munkát.

a munka nem szégyen, az, hogy neked degradál egy recepciós munka-az inkább, de ezt te tudod. én jártam a földekre szüretre stb.,csak h önálló legyek!

szóval kérdező- sztem kicsit kapd össze magad és vállald el amit elsőre találsz és majd közben tudsz másikat keresni. sok sikert hozzá!

Nem ez a tanulság, hanem az, hogy szakmailag visszalépni is jobb lehetőség, mint lépni a bizonytalanba. Semmi nem tart örökké, változik a piac és változol te is. Lehet, hogy átmenetileg visszaléptél volna, de mellette gőzerővel kereshettél volna mást.

Most ehelyett nem hogy visszaléptél szakmailag, hanem konkrétan teljesen hátat fordítani kényszerülsz neki. Azt hiszem erre mondják azt, hogy többet ésszel, mint erővel. Vagy itt inkább az erő helyett az arc szót használnám... Verheted a melled és lehetsz büszke magadra, illetve a tudásodra, de néha az egot félre kell tenni és kicsit mélyebben bele kell gondolni a dolgokba, főleg ha az embernek hitele van.

Mostmár nem tehetsz mást, minthogy elfogadod a kínálkozó lehetőséget és próbálsz kitörni belőle. A semminél ez is jobb.

Én amondó vagyok hosszú nyelvcsapások nélkül is lehet kapcsolatokat kialakítani. Másfél éve dolgozom egy cégnél mérnökként és olyan körökben megfordulok, hogy már most feltudnék hívni kapásból 3 céget, ha gond lenne, hogy esetleg véletlen talán nem keresnek-e embert. Nem kellett hozzá nyalnom, szimplán csak olyan a munkaköröm, hogy összefutnak a szálak és folyamatosan mondják, hogyha ismerek valakit, akinek ugyanilyen szakmája van, vagy szeretnék munkahelyet váltani, csak szóljak.