Mit tehetnék ebben a helyzetben?

Van egy barátom akivel összevesztem két éve és azóta sem hajlandó szóba állni velem.

Ha elmegy mellettem nem köszön, ha hozzá szólok nem akar válaszolni, és direkt mással kezd el beszélni és közben azt mutatja felém, hogy ezentúl nem érdekelsz, menj már innen. Ilyenkor tehetetlenséget és dühöt érzek.

Nagyon nagyon szeretem őt, és nagyon rosszul esik az hogy így viselkedik velem. Ráadásul végzősök vagyunk, így eltelik ez a pár nap és soha többé nem találkozhatok vele, és ezért esélyem sincs helyrehozni a barátságunkat. Mert ugye távoktatás volt, most pedig érettségi. Egyébként nagyon kedves , segítőkész lányról van szó, mindenkivel ilyen, csak velem viselkedik így.

Nagyon rosszul esik, hogy ezentúl soha többé nem láthatom.

Az is rosszul esik, hogy eltelt 2 év és egyszerűen nem volt hajlandó megbocsátani, pedig bocsánatot is kértem. Az előző tanévben azon voltam, hogy bebizonyítsam igenis jó barátja vagyok de le se tojta. Azért gondoltam jó barátnak mert még mielőtt összevesztünk volna, elég ramaty érzelmi állapotban voltam, és ő volt aki segített nekem: mindennap érdeklődött irántam, ha valami jól sikerült megdicsért, és pozitívan állt hozzám, emberként kezelt, nem úgy mint a többi osztálytársam, akik csak gúnyolni, megalázni és csicskáztatni tudják a másikat. Az egyik rosszindulatú egyén aki egy hazudozós manipulatív disznó - már bocsánat- elkezdett nekem mondani mindenféle baromságot irigységből, hogy a segítőkész lány megbízhatatlan és csak érdekből segít nekem, én meg elbizonytalanodtam, és ezt a szemére vetettem. Megbántottam a lányt. Utána persze rájöttem, mentem is bocsánatot kérni, és azt mondta hogy megbocsátott. Azt hittem újra barátok vagyunk, de azt tapasztaltam hogy kevesebbet akar velem lenni, és ha beszélni akartam vele, akkor alig volt hajlandó ram figyelni és lekezelő módon beszélt velem. Ezt megelégelve tudom, a lehető legroszzabb módon közöltem vele: egy alkalommal amikor lekezelő hangnemben elküldött, felcsattantam és ordítva közöltem vele hogy mennyire elegem van a viselkedéséből. Ez történt év végén. A következő tanévben már csak annyit csinált hogy néha lekezelően odaszólt, hogy hagyjam már a rohadt életbe.

Van egy másik gyerek az osztályban egy ilyen magát értelmesnek képzelő szépfiú, aki persze népszerű ezzel a proli stílussal. Előtted mutatja a jófej nagypofájú nagylegényt a hátad mögött kibeszél. Akiket pedig egzisztenciálisan kevesebbnek gondol magánál azt megalázza, gúnyolódik. Ez a nem éppen barátságos illető kezdett el nekem beszólogatni állítólag azzal az indokkal hogy el kell engem viselnie. Ő és a haverja aki ugyanilyen, rámszálltak és gyúnyoltak, ha valamit rosszul tudtam, kárörvendően röhögtek, én voltam a fogyatékos bolond. Az osztálytársaim természetesen nagy íveben sz*rtak az egészre és még együtt röhögtek is ezekkel a barmokkal. Komolyan, mint egy csürhe. A tanárok is ezeket a "géniuszokat" favorizálták és nekik adtak igazat, mert "ugyan ők bizony nem rossz gyerekek ám" és minden folytatódott tovább. Mert a gyerek valami gazdag csládból származik, és persze azt hiszi hogy bármit megtehet. A kedves lány is velük együtt röhögött és ez különösen rosszul esett. Miért süllyedhetett emberileg ekkorát a lány? Miért ilyen rosszindulatú az emberek nagy része?