Van még rajtam kívül tanuló/diák aki legszívesebben otthon ülne mintsem legyen egy ilyen környezetben?

Nem érzem magam aszociálisnak, mégis a suliban kapcsolatban sokszor egy olyan gyomorgörcs kap el... Reggelente mindig egy osztálytársnőmmel megyek akit már ha meglátok elmegy az életkedvem (ott húzza a száját meg minden). Legtöbbször a kommunikáció abból áll hogy én folyton pofázok ő meg "aha" "ja" meg "te tudod". Ritka alkalmakon még ő is felho egy-egy valamit, de az is olyan hogy áhh (szóval érzem azt a pesszimizmust nála de nagyon). Aztán beérünk, és ugyanez. Ő ugyebár jól elvan a padtársnőjéval meg tableteznek, azon röhögcsélnek, nekem meg ha padtársnőm be se jön irtóra egyedül érzem maga. Megszólalok én, igyekszem témát felhozni, de van mikor olyan sikertelen az egész hogy úgy felhúzom magam hogy érzem hogy totál felmegy a vérnyomásom (megjegyzem 18 éves vagyok, 12-edikes). Engem már tökre csak az "éltet" hogy hálistennek utolsó év, utolsó szemeszter és csókolom az egész pesszimista cucc (és még idegeskednem se kell). És ez az hogy ez az iskolai dolog tökre elrontja a napomat, de úgy hogy az nem igaz...

Más ha ilyen helyzetben van mit tesz? Hogy tudja magát kontrolálni? Úgy szeretnék egy jó ötletet kapni mástól...