Mit csináljak? Eléggé nyomasztó!

A lányom járt rajzszakkörre. A tanár állandóan belejavított a munkájába. Néha helyettesítették, egy másik tanár épp azokat dicsérte, amiket emez kifogásolt. A művészet nem kilóra mérhető, van, akinek ez tetszik, van, akinek az, s két rajztanár egymás munkáját is kritizálja.

Miért nem állsz a tanár elé, s kérdezed meg, lát-e benned fantáziát, mi a hibád, hol kellene változnod? Mint az érzéseire hallgatsz inkább.

Én is rajzolok. Sokak szerint jól, s én magam is úgy vagyok vele, hogy jól, de még nem annyira mint kellene.

Egyik barátomnak példáuk nem tetszenek az én rajzaim. Pedig fontos a véleménye, azonban rajzoltam egy élethű rajzot, nem csak a szokásos rajzfilmesebb stílusban. Az tetszett neki.

A fizika tanáromnak se tetszik a rajz stílusom, sajnos. Pedig számomra nagyon fontos ember ő is. Nagyra tartom a véleményét. De elfogadom, hogy nem mindenki tetszését tudom elnyerni a rajzaimmal. Ezt elfogadtam. Viszont igyekszem a legjobbat kihozni magamból. Hiszen ebből szeretnék élni felnőtt koromban.

Ne bánkódj miatt! Első sorban magadnak alkoss. Egy művész elsőként önmagának alkot, aztán másnak, mert azzal fejezi ki saját magát! :)

13/L