Hogy dolgozzam fel azt, hogy nem úgy alakultak a dolgaim ahogy szerettem volna és most egy olyan lány éli azt az életet amire vágytam, akit nem szeretek?

Zavaros a kérdés, bocsánat érte máris kifejtem mi a helyzet.

Családi okokból nem tudtam elmenni messzire továbbtanulni, csak a közeli pár lehetőségből választhattam. Az elején szomorú voltam miatta, meg azért is mert a barátaim együtt felmentek pestre én meg itt maradtam. De aztán ment tovább az élet, megbarátkoztam a dolgokkal. Teltek az évek, én már tavaly végeztem és el tudtam helyezkedni, igaz semmi nem olyan mint lennie kéne, de nem panaszkodhatok ez ügyben. Most sorra látom, hogy végeznek olyan ismerőseim akik végig bulizták az éveket, nem vették komolyan a sulit csak elvoltak, most pedig záporozzák őket a lehetőségek. Van olyan személy aki külföldre mehet egy évre továbbtanulni, és úgy reagálja le fb-on hogy jobb a semminél... Én lennék a legboldogabb, ha csak elmehettem volna oda tanulni ahova Ő, erre kap egy ilyen lehetőséget és így reagálja le... Az egyik volt osztálytársamat pedig konkrétan főnökömnek akarták a cégnél, de Ő azt mondta nem jön ide vissza vidékre, amikor meg találkoztam vele egy fél hónapja azzal nagyképűsködött, hogy Ő ha akarna felettesem lenne...

Úgy éreztem beletörődtem abba, hogy nem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna, de most feltépi a sebeket, az hogy látom mások sikerét. Mit tegyek ? Hogy fogadjam el hogy így alakultak a dolgok ? Már nem tudok változtatni semmit és talán nem is akarok, mégis ez belül fáj és zavar.