Nem tudok kiigazodni az osztálytársaimon. Már egy ideje nagyon idegesít. Mit tegyek? (Többi lent)

Ez egy nagyon komplikált történet, sok-sok mellékszállal, de megpróbálom rendesen leírni, hogy mindenki számára érthető legyen.

Immár nyolc éve, hogy megismertem az osztálytársaim többségét, azonban ennek ellenére két-három éve nem barátkozom úgy igazán senkivel. Igaz, negyedik év végén szárnyaim alá vettem az osztály úgymond "lúzerét", akivel senki sem akart barátkozni, és egy ideig nem is volt semmilyen probléma, de engem is elkezdtek kiutálni mindenhonnan,lányok-fiúk egyaránt, meg ő sem volt valami érdekes társaság, úgyhogy egy olyan kb. másfél éve elválak útjaink, és az addigi cikizésem abbamaradt. (Tudom, szemétség volt tőlem otthagyni a "barátnőmet", de nagyon-nagyon idegesített és szomorított az, hogy valakivel egy kalap alá vesznek csak azért, mert barátkozol azzal a személlyel, így engedtem a tömeg nyomásának) azóta kicsit jobb a helyzet, már bevonnak az osztály ügyeibe, engem is bevesznek a lányos "megbeszélésekbe", a fiúk is emberként bánnak velem... Szünetekben mindenki klikkesedik, a többiek beszélgetnek, én meg csak hallgatom őket a helyemről, ami szeptember óta fiúkkal van körbevéve.

Eleinte lehurrogtak, ha valamihez hozzászóltam (sajnos nem tudok csendben maradni, akármennyire is próbálkozom :P) de mostanában mondjuk megmutatják nekem is, min röhögnek, meg nekem is elmondják azokat a dolgokat, amiket egymásnak, szóval a viszonyunk mondhatni "haveri".

Ez számomra a tökéletes élet lenne (legalábbis év végéig kibírnám), HA...

Igen, van egy bizonyos HA, akit legszívesebben lekéselnék, vagy fejbelőnék, de a minimum,hogy felkötném. Az illető az osztály rajcsávója, aki mindig a legújjabb fehér/piros nike air-jében tolja, páwahaja lobog utána a szélben, aranyos gyermekpofikája pedig mintha csak egy pofonra vágyna.. na mindegy. Szóval ez az illető állandóan piszkál, dobál engem, dobálja a cuccaimat, a többiek meg (fiúként) asszisztálnak neki. Az utóbbi időben néhány verekedésünk is volt (a feminista énem és a büszkeségem sosem hagyná, hogy egy ilyen ember megalázzon), de a dolog egyre elviselhetetlenebbé válik számomra, ahogy lassan, de biztosan telik az a bizonyos pohár... a tesóm azt tanácsolja, hogy hagyjam a fenébe, majd úgyis megnyugszik, meg csak azért csinálja, mert én így reagálok rá, de már marhára elegem van belőle, és reggel óta azon gondolkodom, hogy magamat, vagy őt öljem-e meg inkább? Legyen szíves valaki egy normális, használható ötletet kitalálni ellene, vagy legalább valami magyarázatot adjon arra, hogy miért viselkedik így folyton, mert ha elfogy a türelmem,akkor itt vér fog folyni... és nem viccelek. Előre is köszönöm a választ, valamint azt,hogy időt szántál arra, hogy elolvastad a kifakadásom. További szép napot!

14/L