Azok, akiknek mindvégig magányosan teltek az általános iskolai és középiskolai évek, ti ezt hogyan vészeltétek át?

Én nem voltam ebben a szituációban,de egy osztálytársam igen. Úgy láttam rajta,hogy beletörődött. Közép iskolában volt egy olyan osztálytársam aki hát...durván fogalmazva barátkozni szeretett volna,de nagy túlzásokba esett..éjjel is zaklatott és hasonlók.

Szerintem ebbe ne törődj bele..próbálj meg ismerkedni,barátkozni,de csak is diszkréten!!

Leginkább a középiskolai éveim teltek magányosan, általánosban volt 1-2 barátnőm.

Én hatosztályos gimnáziumba mentem, amikor láttam, hogy hetedik elején már sokaknak van barátnőjük meg elvannak, először csak nyugtattam magam, hogy ez még csak a kezdet, még kialakulhat barátság. Hát, nem így lett. Jelenleg kilencedikes vagyok, de már ez itt a harmadik évem, az eddigiekről tudok mesélni.

Idén jobban jóba lettem egy lánnyal (osztálytársam), ennek valószínűleg az az oka, hogy akivel ő eddig nagyon jóban volt, az a lány elkezdett más társasággal illetve a barátjával lógni, úgyhogy szerintem szimpatikus voltam neki és "átpártolt hozzám". Alapból bírom azt a lányt és így sokkal jobb, nem vagyunk legjobb barátnők, inkább csak haverok, de tök jó, hogy nem kell az összes szünetet egyedül töltenem és egyes órákon kapásból megvan, hogy kivel vagyok párban, illetve néha megkér, hogy menjek el vele a büfébe, kísérjem át a másik terembe stb. Így egy fokkal jobb.

Egyébként sosem voltam az a típus, aki majd leül és olvas. Egyrészt nem igazán szoktam olvasni, másrészt néhány ember szerintem emiatt méginkább elkezd piszkálni, mert így úgymond mégjobban magadba zárkózol. Amikor nincs kivel lennem szünetekben, elmegyek a mosdóba, telefonozok, eszem vagy elmegyek büfébe.

Néha zavar, hogy nincsenek barátaim, de nem nagyon érdekel. Én kedves vagyok, ha ők nem vesznek figyelembe, nem tudok mit csinálni, hiába próbálkoztam. Olyan típus vagyok, aki nem vágyik folyamatosan társaságra és egyedül is meg tud csinálni dolgokat.