Szülők, gyerekek! Milyenek ma az iskolák?

Egyre jobban romlik az oktatás helyzete, színvonala, minősége. Sokan a tanárokat hibáztatják de szerintem nem őket kell ezért okolni feltétlen, hanem az oktatáspolitikát. Azt hogy rettentő sok felesleges dolog miatt a tanár sem képes már 100%-on lenni órákon.

Ezen kívül a mindennapos tesióra amit említettél...szép és jó lenne, de mivel az iskolák nagy részében nincs csak 1 tornaterem, így nem kivitelezhető hogy minden évfolyam bejusson egy nap. Az én lányom most 12 éves és nemrég betegedett meg. Hogy miért? Mert a hidegben kint kellett futkározniuk ugyanis nem volt szabad a tornaterem...

2-es -nem biztos... Szibériai óvódások:))

https://www.youtube.com/watch?v=5AF755XMmlc

a kérdés nagyon összetett... sokat tudnék írni, most csak egyet: a rengeteg megtanulnivaló mellett a képességfejlesztés elsatnyul, eltűnik. Ez sok baj forrása.

19 éves diáklány vagyok, tavaly szereztem érettségit, most okj, aztán egyetem.

Nagy szerencsém van, mert az ország egyik legjobb művészeti iskolájában tanulhatok, mind tanárilag, mind közösségileg. Az általános iskolám más volt, az a tipikus borzadály, ahol majdnem megbuktam, mert nem volt kedvem megtanulni 4 oldal reakcióegyenletet, a tanár krétával dobált, ha nem tudtuk a választ, ment ezerrel a szégyenítés. Mikor kilencedikben bekerültem az új sulimba, már megszoktam, hogy izzadva kell tanulnom a kettesért. Itt nem ez ment. Az első 3 hónapban mégis rohadtul szenvedtem, mert nem tanultam meg, hogyan kell tanulni. Ezután tudtam meg, mennyire becsülendő sulim van: anyám beszélt az igazgatóhelyettessel, aki azonnal mellém állt és mindenben segített. Ezután voltak azért még nehézségeim, pl.: alkoholista matektanár, nem tudjuk, miért nem rúgják ki, mindenki panaszkodik rá, mert ok nélkül buktat és abszolút magas elvárásai vannak a diákjaival szemben. Én is buktam, bár megmenekültem, mert 6 év szenvedés után kiderült, hogy diszkalkuliám van (az általános sulimban elintézték annyival, hogy lusta vagyok, haha, végül is nem voltam kitűnő minden másból, amiben nem kellett számolni). A mi osztályunknak lecserélték a matektanárát 10. után, azonnal ugrott mindenki legalább 1 jegyet.

Részemről, ha a tanár nem lenne elveszve, akkor a diák sem. Nálunk egy tanár sem fenyegetőzött, nem ordibált, káromkodott, dobálózott, mégis mindenki figyelt, vagy ha nem is, megértette, hogy mások figyelmét nem illik zavarni beszélgetéssel. Nem azért, mert féltünk, hanem mert a legunalmasabb anyagot is érdekesen adták le, egyrészt. Másrészt kicsi a létszám, a tanárok tudják mindenki nevét és legalább egy dolgot róla, amit szeret. Az órák nem úgy kezdődtek soha, hogy "osztály vigyázz, leülhettek, nyissátok ki a füzetet, szent istván király blablabla" hanem hogy vagyunk, fáradtak vagyunk e, még hány óránk van, nyissunk e ablakot, hasonlók. Egy véletlen szar jegy után is rá mertünk mosolyogni a tanárokra.

Az új tantárgyakat én nem tapasztaltam szerencsére. A mi iskolánk művészeti szakgimi, ahol nekünk még heti 7 rajzóránk van, kilencediknek már csak heti 2. Így nem igazán tanulnak meg rajzolni. Helyette tudni fogják, hogyan kell kukutyinban is vállalkozást indítani, ami nem mondom, hogy haszontalan, de ha ez érdekelné az ide járó diákokat, gazdasági suliba mentek volna.

A mindennapi tesiről is vegyes a véleményem. Alapjáraton jó, ha nem egy szadista tesitanár van, aki lefuttat 70 kört, csapkodja a lányok seggét. Nálunk minden nap nulladikban volt a tesi. Szenvedés volt reggel fél 6-kor kelni (kolisoknak, bejárósoknak akár hajnali 4-kor), és délután ötig bent lenni - mert volt ilyen nap is. Ellenben olyan tesitanárunk volt, akihez bármilyen testi/lelki problémával fordulhattunk, papír nélkül engedte a gyógytornát, ha vittél neki orvosi papírt, sőt, még korrigált is, meditációs órákat tartott, nem csináltatott fekvőket meg felüléseket időre, mert tudta, hogy nem az alapján kell minket megítélni, hogy x perc alatt megvan e a 60 felülés.

A közmunka szerintem jó dolog, csak rosszul van megszervezve és nem igazán okos dolog a leterhelt diákokat még erre is kötelezni, hiába csekély óra. Szerencsére nekünk sikerült mindig olyat kifognunk, ami szakmánkhoz kapcsolódik (arcfestés, kórház festés, kézműves táboroztatás). Mondjuk néhány ember nem volt rá felkészülve, és nem tudta rendesen adminisztrálni... :D De barátnőm sulijában utolsó éven közölték velük, hogy amúgy ilyen létezik.

A közismereti tanáraink nem átlagosak szerencsére, meséltek érdekességeket, törődtek velünk. Idén nekem már csak a művész tanárokhoz van szerencsém, akiket szintén nagyon szeretek, és mivel friss diplomástól elkezdve van nyugdíjasig, nagy perspektívában láthatom a világot (ami ugye szintén fontos, mert nekünk már nincs értelme a Kádár rendszerben élnünk úgymond). Ezért kellene normális fizetést adni a tanároknak. Ezért is.

Szerintem is a legnagyobb gond rendszerszinten és az oktatáspolitika szintjén van, ahogy a 2-es írja. Az oktatáspolitika nagyon dilettáns és politika-központú, nem pedagógiai/szakmai elveket vesz figyelembe, hanem felülről van irányítva, hozzá nem értő emberek által. A pedagógusból pedig autonóm, egyetemet végzett értelmiségi ember helyett, aki tudja, hogyan kell a gyerekkel bánni, adminisztráló aktakukacot akarnak csinálni, akinek minden felesleges szart éjjel-nappal adminisztrálnia kell és nincs ideje a gyerekre.

Az is probléma, hogy a tanárok kiöregednek, kevés fiatal megy a pályára. A gyerekek világa pedig teljesen más lett, mint akár 10 éve. Teljesen máshogy kell őket megszólítani, megértetni magad velük. Ezt az idősebb tanárok már nem értik meg. A gyerek nem érzi jól magát az iskolában, mert számára idegen közeg. A tanár mérges a gyerekre, mert "bezzeg régen más volt". Ez a dolog sem hibája egyik félnek sem, itt is a rendszer a hibás: ha lenne normális utánpótlás, a tanári gárda is fiatalodhatna, így az iskola világa is megújulhatna. A rendszer viszont ezt nem teszi lehetővé: senki nem fog elmenni matematika vagy fizika tanárnak, amikor egy kezdő tanár annyit keres, mint egy melós. Egy mérnök meg 300-400 ezreket.