Akiket zaklattak/zaklatnak (bullying) az iskolában, titeket kérdezlek; hogy küzdötök meg vele, hogyan kértetek segítséget, illetve milyen esetek fordulnak elő?

Jártam pszichológushoz, később pszichiáterhez. A családom nem volt túl segítőkész vagy támogató, barátokkal beszélgettem a kritikus években, valamint rengeteget írtam és rajzoltam. Alkotással adtam ki a feszültséget (bő tíz éve rajzolok és írok, nemcsak terápiás jelleggel).

Amíg nem tudtam kezelni a helyzetet, sok önbüntető mechanizmusom volt, falcoltam is, de hosszú ideje tiszta és kiegyensúlyozott vagyok.

Három éve nem járok már iskolába, de még mindig vannak olyan károk, amik pl. általános iskolai zaklatások után maradtak, de már könnyebben veszem észre őket, és sikerül felszámolnom.

Az mondjuk sokat segített, hogy egyenesbe jött az életem az utóbbi másfél évben, stabil párkapcsolatom van, illetve a párom a tanulmányai miatt és személyes érintettsége miatt is tud(ott) segíteni, hogy feldolgozzam a traumáimat.

21N

Verbális,ritkábban fizikai bántalmazás(kétszer ha volt,nem igazán mertek velem verekedni).

Személyiségem s stílusom miatt,elvették a dolgaim,kiközösítettek,szivattak,gúnyoltak. Eleinte vissza szóltam,de hamar beláttam,hogy felesleges. Levegőnek néztem őket s kb ennyi. Persze mély sebet hagyott,s nagy mértékben befolyásolta személyiségem kialakulását.

Én ignoráltam őket mert az ilyenekkel felesleges vitatkozni. Beindul a csordaszellem, aztán ha látják hogy zavar akkor csak fokozzák. Engem nem különösebben érdekelt hogy mit mondanak rám, úgy voltam vele hogy egy ilyen nyomorult véleménye nem számít. És tényleg nem számított mert ők semmire sem vitték, élik a kis proli életüket gyári munkásként.

Amikor viszont az egyik elkezdett azzal szórakozni hogy csapkod, na akkor én úgy hátba vágtam hogy majdnem megfulladt. Utána senki nem nyúlt hozzám.

Néhány fiú osztálytársam a volt iskolámban. Inkább szóban zaklattak,fizikailag max. annyi volt,hogy fellöktek a folyosón (csontsovány voltam,így ez nem volt nehéz),próbáltak kigáncsolni,néha bokán rúgtak. Még órákon is beszólogattak,a tanárok persze le se tojták. Több év után látszódott igazán a bullying hatása: nem mertem kimenni az utcára,otthon is egész nap a szobámba voltam zárkózva. Egyszer ritka mód felidegesített a "fő"-bully,és belerúgtam. Elvileg majdnem eltört a lába (legalábbis az anyja ezt mondta,amikor hisztizett nekem). A haverjai és az anyja is megfenyegettek azzal,hogy még egy ilyen és elvernek. Így kénytelen voltam 8. év végéig tűrni. Viszont úgy éreztem,hogy valahogy muszáj levezetnem a bennem felgyűlt feszültséget..sajnos nem a legjobb módszert választottam. Elkezdtem vagdosni magam. Pár nap/hét múlva észre is vették tesi órán a hegeket,és már emiatt is piszkáltak.

Eleinte szóltam tanárnak,a szüleimnek,de a 30."nefoglalkozzvele"-után feladtam.

16/L