Mit tanuljak az angol nyelvtanári diplomám mellé, hogy pályát változtathassak?
8 éve tanítok angolt egy átlagos általános iskolában. De az eddigi tapasztalataim alapján nem ez az én pályám.
Azt tapasztalom, hogy a mai oktatás kevés hely kivételével már nem a tanításról szól, hanem egyre inkább nekünk kell betölteni a szülők szerepét is.
A szavunkat is nagyon meg kell válogatni, mert mindent kiforgatnak, ha olyan az adott helyzet. A nagy gyermekközpontúság égisze alatt pedig már a gyereknek jobban hisznek, mint a felnőttnek, tanárnak.
A gyerekek hangsúlyozzák a jogaikat, de ha csak arra mutatok rá, hogy mellette kötelessége is van, már én nem vagyok gyerekközpontú, mert nem kedvezek neki.
Nekem mást jelentett a tanári pálya, amikor erre készültem. Szívvel-lélekkel tanultam, mentem gyakorlatra.
Nem hallottam meg azokat, akik már akkor óvtak ettől a pályától...
Most, a saját bőrömön megtapasztalva úgy döntöttem, hogy váltani akarok, amíg nem késő.
De mire érdemes 30+ évesen, nőként?
válasza:Introvertált típus vagyok. Szeretek sok időt egyedül tölteni, a munkában elmerülni, elmélyülni.
A tanári pályán ez lehetetlen.
Érdekel az informatika, azon belül a honlapkészítés és a fényképszerkesztés. Ezekkel szívesen foglalkoznék munkaként is. Viszont nincs papírom e területen, se gyakorlatom, amit más tudna igazolni.
válasza:Ami nekem elsőre beugrott: tolmácsképzés!?
Akár fordítóirodában is bepróbálkozhatnál.
Vagy kapcsolattartóként valamilyen külföldi érdekeltségű cégnél. Akár egy másik nyelv tanulásával párhuzamosan....
válasza:Ezek alapján neked való lenne az informatika, és most nagyon támogatják is az ilyen képzéseket, mert nagy hiány van ezen a pályán. Jó drágák, viszont a végén munkát is ajánlanak. (Egy barátnőm épp most kezd bele egy ilyenbe, keress rá a neten.)
A másik, ami eszembe jutott, hogy lehetnél fordító, vagy tördelő is – bár persze nem öt perc az embernek „bedolgoznia” magát ezekbe a szakmákba, és ők általában vállalkozóként dolgoznak.
Ha gondolod, szívesen írok még privátban ötleteket (én szintén 30 éves korom körül változtattam pályát), magam is introvertált típus vagyok, és számomra ideális az otthonról dolgozás.
#3
Fordítóirodáknál nem kérnek fordítói végzettséget?
Minden eddigi érdeklődésnél kérték a szakvégzettséget és + egy nyelv minimum középfokú, valós ismeretét.
Közel 40 felé érdemes volna még egy fordítóit elvégezni? Belefér még ez?
Érdekelnek a nyelvek is, és a fordítás is valóban olyan, amiben jól el lehet merülni.
#4
Szívesen fogadnám az ötleteket és személyes tapasztalatokat a váltással kapcsolatban! Nyitott vagyok, de nem akarok rózsaszínű ködben álmokat sem kergetni.
Ezért is az olyan kérdés, hogy "Reális-e?", "Időben belefér-e még konkrét helyzetben?", stb.
válasza:Szia kollega!
Én is angoltanár vagyok. 2 évet voltam általános iskolában, és ha rajtam múlik, sosem megyek vissza.
Én már jó ideje nyelviskolázom. Az angollal el lehet helyezkedni, ilyen szempontból szerencsés nyelv, nagy rá a kereslet. Ha kiváltasz egy KATA-t (kisadózó leszel), akkor anyagilag is megéri a dolog, elég jól lehet vele keresni. Az időbeosztás általában kaotikus (a reggelek panganak, cserébe délután és este dugig van az órarend, néha kell szombaton is tanítani - legalábbis nekem, kis nyelviskolában vagyok). Ha nagy nyelvsulihoz mész, ott tele leszel órával, jól fogsz keresni. Ha kisebbhez, több lesz a szabadidőd, kötetlenebb az egész, de a fizetés ingadozik.
Mindenesetre én szeretem :) A diákok motiváltak, kis csoportban vagy egyéniben nem kell fegyelmezni. És nem kell nevelni, csak tanítani.
Fordítónak valóban kell fordítói végzettség, hivatalos tolmácsnak tolmácsigazolvány. De műfordítónak pl. nem, és azért nyelvsulikon keresztül néha befut 1-1 tolmács meló is, valahogy megoldjuk.
válasza:A kolléga nagyon jót írt, ha nem magával a tanítással van gondod, ez lehet a legreálisabb opció számodra. Sok tanárt ismerek, aki a közoktatásból magánba ment át (általában matek–fizika szakosak), és ők is azt mondják, mind anyagilag, mind idegileg sokkal jobb lett a helyzetük.
Úgyis arrafelé megy a mai oktatási rendszer, hogy a közoktatásban birkákat termeljünk, akinek pedig igénye van rá (és pénztárcája engedi), különórán okíttatj a gyerekét. Persze ez nem jó, de sajnos ezt szeretnék „vezéreink”, így aztán…
Nem a tanítással van bajom, sőt azzal nincs - amennyiben az nem azt jelenti, hogy a szülő feladatát is én lássam el. Vagy azt, hogy pszichológus szerepét próbáljam betölteni, hogy valamennyire jobb állapotba kerüljön egy-egy gyerek, aki még ha továbbra sem motivált, de már kevésbé zavarja a tanórát.
A pedagógus nevelő is, tudom.
De annak is megvan az egészséges határa. Én úgy érzékelem, hogy sokszor ezen a határon túl lépünk, mert a helyzet úgy kívánja. De ugyanakkor ez az a pont, amikortól már a tanítás rovására megy - talán ezért is szükséges a különóra azok számára, akik valóban tanulni járnak az iskolába, csak éppen rájuk jut kevesebb idő a határon túli "nevelés" miatt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!