Rossz döntés olyan egyetemre jelentkezni, ami igazából nem is érdekel különösebben, viszont közel van és itthon maradhatok?

Igen rossz dontes.

A kifogasod meg vegkepp gyerekes.

Elég rossz döntés. Az új dolgok megrémisztenek, tartunk tőlük, de hosszú távon megéri fejest ugrani. Azt tanulni, amit szeretsz, sokkal kifizetődőbb, mint otthon szenvedni. Ha nem mész el, mindig ott motoszkál majd, hogy mi lett volna, ha...

20/N

Az tuti ,hogy rossz döntés.Azt kell választanod ami érdekel...a csapból is az folyik,hogy azt válaszd amit szívesen csinálnál.

Én is majdnem úgy jártam,hogy oda jelentkeztem ami nem is érdekel,csak sodródtam. Bánom is meg nem is a dolgot, de ezen már változtatni nem tudok.

Kollégiumok mindenhol mások, minden szoba is más, szerintem ne félj tőle, remélem egy összetartó kolit fogsz kifogni. Albiról ne is álmodj,ha nem ismered akikkel összeköltözöl. Sokkal több vitát, nézeteltérést okoz mint egy koli és még drágább is. A Koli egy nagy közösség,legalábbis Miskolcon az. :)

Igen, rossz.

Nagyon rosszul fogsz járni, ha csak a közelség a szempont nálad.

Rossz döntés. Lehet, hogy az egyetemi évek kényelmesebbek lennének, de az csak pár év, utána meg lehet hogy egész életedben szívnál amiatt, hogy nem azt tanultad, amit szerettél volna. Így ráadásul az egyetemi évek is szenvedősek lennének, a legtöbb szakot amúgy sem gyerekjáték elvégezni, de ha nem is érdekelnek a tantárgyak, meg nincs ott a motiváció, hogy a diplomával eléred a célodat, akkor szenvedés lesz.

Egyszer úgyis elköltöznél otthonról, nem? Én is nagyon szerettem otthon lakni, nagyon jó viszonyban voltam a szüleimmel, és 18 évesen én is féltem az idegen várostól, a távolságtól. De kiderült, hogy szükségem volt a költözésre, jólesett a szabadság, a függetlenség, a sok új impulzus.

A szüleimmel továbbra is szuper maradt a viszonyom, így néha hiányzott az otthoni élet, de legalább tök jó érzés volt mindig hazamenni, otthon jobban értékeltük az együtt töltött időt, még jobb lett a kapcsolatunk annak ellenére, hogy csak hetente találkoztunk.

Ha azért félsz a kollégiumtól, mert introvertált és félénk vagy, akkor ajánlom az albérletet. Persze az sokkal drágább, de érdemes összeállni másokkal (lehetőleg ismerősökkel), ha vállalsz mellette diákmunkát (vagy már előtte nyáron elkezdesz erre gyűjteni), vagy ha a szüleid tudnak támogatni, akkor megfizethető.

Hajrá!

Rossz döntés. Most még félelmetes, de valójában nagyon gyorsan beleszoknál, felnőnél a dologhoz. Valószínűleg amikor a helyi egyetemen megismerkednél a többi szaktársaddal, és látnád, hogy ők is kolisok/albérletben laknak, már akár egy hónap múlva te is el tudnád képzelni magad ott, de addigra késő lesz.

Ha pedig még csak 11-es vagy (hiszen végzősként már jelentkezned kellett), akkor pláne ne félj tőle, rengeteget fogsz fejlődni addigra.