Kezdőoldal » Emberek » Társasági élet » Van lehetősége az életben...

Van lehetősége az életben annak, akire azt mondják mások, hogy: "nem tud élni"?

Figyelt kérdés
Nem ártok a légynek se, de ezt kb 4 éve megkaptam valakitől. Miért selejtezik egymást az emberek, miközben fb, meg más oldalakon mindenhol összeölelkező baráti társaságokat / munkahelyeiken összetartó kollégákat, stb lehet látni?... 38/f

2020. márc. 9. 07:24
 1/8 anonim ***** válasza:
100%
Ugyan már, a fb, twitter stb. nem a valóság. Látom, miket posztolgatnak ki az ismerősök és tudom a valóságot is. Azok az összetartó kollégák úgy utálják egymást mint a xart, egy kanál vízben megfojtanák egymást stb, szóval no para.
2020. márc. 9. 07:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
100%
38 évesen talán már nem kéne mindent elhinni. Meg nem a fb-on kellene élményeket szerezni. Ha ezt a kettőt leküzdöd, akkor minden további nélkül lehet.
2020. márc. 9. 07:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
100%
“ akire azt mondják mások” tipusu velemenyekkel segget lehet sztem torolni. Felnott ember mar nem masok velemenyere alapozik - ilEn szinten. ;)
2020. márc. 9. 08:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
40%

a mai agybeteg, menő "normák" szerint egyre kevésbé "tud élni", aki normális értékrend szerint él/gondolkodik.


egye inkább igaz a hétköznapokra, és már nem is csak a vallásos, de egyáltalán, a még normális, gondolkodó, moralizáló emberekre is az a krisztusi gondolat, hogy aki életet nye a lelke számára, az meghal ennek a világnak a számára (nem életképes, nem sikeres benne)

2020. márc. 9. 09:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:

*egyre

*életet nyer

2020. márc. 9. 09:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:

A "nem tud élni" kifejezés azt hiszem azt jelenti, hogy egy 4 évvel ezelőtti kijelentésen nem kéne még mindig rágódnod. Biztos ilyen kaliberű kijelentést másnak is mondtak már amit te éppen hallottál, szerinted az illető még mindig ki van borulva, hogy mit mondtak neki? Vedd már lazábban. (gondolom most meg ezen a fogsz besértődni)


Találkoztam már olyan kollégákkal, akik a légynek sem ártanak, mégis az egójuk és a sértődékenységük miatt szinte munkaképtelenek voltak. Nem szóltak senkihez, ezért kb. azt várták viszonzásul, hogy hozzá se szóljon senki. A feladatukat se nagyon akarták megcsinálni, megsértődtek, ha akár kedvesen is szóltak hozzájuk. Itt nem bullyngről van szó, hanem egyszerűen hozzájuk sem lehetett szólni, annyira sértődékenyek voltak. Ha a munkakörülmények olyanok voltak, hogy egy hangosabb gép miatt hangosan kellett szólni egy másik munkatársnak, azt is magukra vették, besértődtek azon, hogy ha sürgősen kommunikálnom kellett egy másik személlyel. Túlgondoltak mindent, mindent magukra vettek, még azon is megsértődtek és kiborultak, ha munkát kellett végezniük. Maguknak támasztanak akadályt azzal, hogy semmit sem tudnak elviselni. Ismétlem, itt nem kiközösítésről, halálba üldözésről, kínzásról, kigúnyolásról van szó, szimplán csak arról, hogy végezni kell a munkát olyan feltételekkel, ahogy azt aláírták a szerződésben. Persze szemétség, ha a munkaadó lehetetlen körülményeket teremt és csak szenvedés a munka, mert pl. még azt sem biztosítja, ami a szerződésben szerepel, de értsd meg, hogy te meg azért vagy ott, hogy dolgozz, hogy aztán fenn tudd tartani a családod vagy önmagad. Ezért a rád bízott feladatot el kell végezni, ha nem is megy úgy az első fél évben, de igyekezni kell, hogy aztán menjen. Vannak olyan gyárak, ahol tényleg kibírhatatlanok a körülmények, menj el oda egy hónapra, és meglátod, és dolgoznak ott filigrán nők is. Mentségedre szóljon, hogy a gyerekként másokat bántalmazó személyeknek szintén akkora az egója, hogy szinte munkaképtelenek, mert mindent magukra vesznek és támadásnak vesznek és besértődnek a semmin, óriási lejáratóhadjáratot indítanak vagy tombolnak. Szerintem valami karanténban kéne leélni az életüket, hogy ne kezdjenek el tombolni. Engem is sokat bántottak gyerekként, sőt szenvedés volt a gyerekkorom, és láss csodát, akik bántottak egy munkahelyen sem tudnának megmaradni (ha egyáltalán akarnának dolgozni), kijönne rajtuk az agresszió és a másik kényszeres lejáratása, kikérnék maguknak azt is, ha megkérnék őket valamire. Egy társadalmat nem lehetne fenntartani velük, mert kínszenvedés nekik beilleszkedni és követni más utasítását, akkor az egójuk. Szociopaták, beteg emberek (büntethető betegség), akik a viselkedésük miatt nem tudnak beilleszkedni, és sajnos már gyerekként tönkreteszik mások életét, mert képtelenek uralkodni magukon, még ha más bántalmazásáról is van szó. Most már érted, hogy miért választják a link életmódot, vagy miért okoznak bajt, miért felelőtlenek. Ne őket kövesd, ne is foglalkozz velük, van saját életed, érd el a céljaid, barátkozz, érezd jól magad.

2020. márc. 9. 10:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
Utolso, bekezdesekrol hallottal Mar?
2020. márc. 9. 12:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 A kérdező kommentje:

6-osnak: Nagyon köszönöm a kimerítő választ, de azt le kell írnom, hogy hál'Istennek a tevékenységemben - is - igyekszem normálisan viselkedni... A fenti eset, amit leírtam, talán nem fejtettem ki eléggé... na. Dióhéjban annyit írok itt le, hogy fennállt egy olyan helyzet, szituáció, amin én változtatni akartam, de nem lehetett. Csináltam szótlanul. De azért közben engem is nyírt belülről ez a dolog,és egyszer csak kimondtam ezt egy távoli ismerősömnek, és szinte fitymálva, megnyomva a szavakat, mondta ezt a mondatot. "Hát, kérlek szépen! Van, aki TUD ÉLNI és van, aki NEM TUD ÉLNI."


Szóval... olyan kontrasztos, hogy én nem beszélhetem meg semmilyen korosztályom-belivel semmilyen problémámat, közben meg rá kell jönnöm, hogy mégiscsak léteznek barátságok. /-os! Gyerekkorunk úgy látszik hasonló volt, azzal a kivétellel, hogy nekem a kamaszkorom volt rettenetes, iskolai terror miatt. És ez sajnos kihatott a pályaválasztásomra is... nem azt választottam, amit szerettem volna. Miért? Hülyén hangzik de így van: annak idején azt hittem, hogy hülye vagyok a vágyott szakmához, mint ahogy minden máshoz ostobának gondoltam magamat. ÉS bizonyára emlékszel, akkoriban nem volt internet, jutúb, gyik, face, meg "Mesterember-sorozat",stb... ami iránt babakocsis korom óta érdeklődtem, végül is mindig egy misztifikált távoli "valami" maradt - kapcsolati tőke híján. Inkább belesodródtam olyan közegbe, ami "bevonzott", ahol - látszólag - szerettek. És ez nekem 18 évesen olyan volt, mint egy levegővétel a víz alól kibukkanva. Persze, hogy oda szegődtem!!! És éltem egy évtizedig, mint hal a vízben! 28-30 évesen jöttem, hogy elcsesztem az életemet... Tehát hiába volt a 18 éves kor, érett döntést nem tudtam hozni, a sodrásban. Hibás vagyok szerinted?

2020. márc. 20. 07:57

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!