Hogy illik reagálni arra, ha olyan ember mondja nekünk, hogy szeretlek/hiányzol, aki iránt mi nem érzünk úgy? Udvariasságból muszáj hazudni?

inkább érdemes elgondolkodni magadon. ha valaki szeret és hiányzol neki, és te ezt mégsem vagy képes befogadni, értékelni, viszonozni, ott veled van a gond.

a szeretet egy pozitiv érzés, amit egészséges lelkületű ember befogad és - még ha nem is mindig hasonló intenzitással - de valamilyen formában önkéntelenül is viszonoz. Ha másért nem is, szeretem, legalább amiért szeret

Nem kell hazudni! Udvariasan meglehet mondani az igazat! Nálam is volt ilyen! Munkatárs! Próbálta megmagyarázni hogy Ő nem úgy gondolta,de utánna legalább nem nyomult úgy! Ne add a alá a lovat,ilyenkor számít hogy Te hogy reagálász rá! Sokkal nagyobb sebet ejtesz ha késöbb állítod le! Ha az elején, akkor még könnyebb talán nem sértődik úgy meg! Valószínű lát felőled is valami közeledést ha ilyet mond már! Gondold át hogy hogy viselkedsz vele szemben!

31/F

Nem feltétlenül veled van a gond. Nekem vagy egy barátom, aki ilyen, idősebb nálam és ráadásul férfi, mégis rajtam csimpaszkodik. Ő mondja mindig hogy szeret mint barátot, meg hiányzik neki hogy együtt lógjunk, én meg általában terelek vagy nem válaszolok arra vonatkozólag. Nem vagyok köteles szeretni senkit.

Az ilyen emberek, akik nem a párod, nem a legjobb barátod ( mert azokkal mondjuk illik kölcsönös viszonyt fenntartanod ),általában valami furcsa módon kötődnek hozzád. Vagy hasznuk van belőled, vagy más nem hallgatja meg őket te pedig jó fej vagy vele, aztán állandóan veled akar lenni. Mindenesetre az nem normális hogy ennyire kötődik valaki, akihez te nem, mert mondjuk nincs elég infód, nincs elég érzelmi alap hozzá, ő pedig két mondat és egy jó szó után már hiányol és szeret. Mert ez az én ismerősöm így működik.

Utolsó, szerintem meg akkor lenne szép hely a világ, ha mindenki ilyen nyilt szivű, jóhiszemű, szeretetteljes és hálás lenne másokkal szemben. Mindenki ezt kapná, ezt adná, és nem a rosszhiszeműség, az itélkezés, az előitéletesség, az irigység, a kibeszélés menne...

Én is ilyen vagyok, és szerencsére vannak mások is, csak kevesen. És mindenki - barát, ellenség - egyformán úgy szokott jellemezni, hogy "jó" vagyok. Pedig csak önmagam vagyok egyszerűen. És szerintem ez egy jó dolog. Akkor is, ha nem jár sikerekkel, népszerűséggel, izgalommal meg csillogással.