Hogyan lehetnék kicsit nyitottabb?

Na, vágjunk bele. 18 éves srác vagyok és az elmúlt időben (kb. utóbbi 1 év) rájöttem, hogy szeretnék kicsit nyitottabb lenni a világra, meg a többi emberre úgy általában. Eddig leginkább otthon ültem a szobámban és vagy kockultam vagy valami mást csináltam, de ki nem igazán mozdultam. Persze ez nem teljesen igaz, van 1-2 barátom, találkoztunk néha, de ezeken kívül kb. mindig a szobámban kuksoltam. Aztán ahogy haladt előre az idő, úgy fogalmazódott meg bennem egyre inkább, hogy azért csak jó lenne gyakrabban kimozdulni, másokkal lenni. Pont a tavaszi karantén előtt kicsivel határoztam el, hogy igyekszem mostantól nyitottabb lenni (legjobb időzítés, mondhatom).

Tudni kell rólam, hogy introvertált vagyok és egy idő után egyszerűen igénylem az egyedüllétet. Emellett pedig elég félénk és csendes is vagyok, nem igazán merek megszólalni. Plusz szerintem még motyogok és hadarok is (volt, hogy visszahallgattam magam hangfelvételről és nem mindig értettem mit mondok). Ezek miatt elég nehezen oldódok fel és sokszor észre se vesznek, akkor se ha mondok valamit (mindig van valaki, aki hangosabb/magabiztosabb mint én). Mindemellett enyhén autista vagyok és szerintem biszexuális is (hogy még jobb legyen a helyzet). Ezektől függetlenül viszont igenis szeretnék nyitni a többiek felé és vágyom én is a társaságra.

Olvasgattam kérdéseket a "magány, egyedüllét" témakörben, ahol egy csomóan írták, hogy már örökre magányosak maradnak, volt akinek már élni se volt kedve. Na, én ide sosem akarok eljutni. És igyekszem mindent megtenni, hogy ezt elkerüljem. Szerencsére nálam közel sem ilyen rossz a helyzet, van számos ember akikkel jóban vagyok. De előfordul (nem is olyan ritkán), hogy még így is magányosnak érzem magam.

Egyébként próbáltam konkrét lépéseket is tenni az ügy érdekében. Például nemrég volt az egyik osztálytársamnak egy szülinapi bulija, ahova mindenkit meghívott és én is elmentem. Gondolom jópár osztálytársam meglepődött ezen ("Mégis mit keres itt ez a magának való, csendes srác?"), de amúgy szerintem örültek, hogy ott voltam. Úgyhogy az tök jól sült el. De sajnos nem minden ilyen kísérletem egy sikertörténet.

Bepróbálkoztam az egyik osztálytársamnál (lány) aki tetszik, de nem sült el túl jól a dolog (ő max. barátként tekint rám). Emiatt elég sokáig rosszul éreztem magam (és érzem egyébként még mindig, ha eszembe jut). Mondjuk igazából nem tudom mit vártam, így utólag tök egyértelmű, hogy nem jövök be neki. Néha már abban is kételkedek, hogy egyáltalán bárkinek is bejövök. Nem vagyok se magas, se erős. Kórosan sovány vagyok (amit amúgy rohadtul szégyellek) és arcra is legfeljebb csak átlagosnak mondanám magam (hangsúlyozom: legfeljebb). Tehát külsőre elég csapnivaló vagyok.

Meg most is szerveztünk volna holnapra valakivel az osztályból egy közös kajálást, de lemondta (nem miattam, hanem érthető okból és hozzátette, hogy majd bepótoljuk valamikor, de persze ettől még nem jó érzés). Már tökre beleéltem magam, hogy végre valakivel elmegyünk valahova és akkor az se jön össze. Úgyhogy úgy néz ki a holnapi program is az lesz, hogy délelőtt suli, délután kockulás. Hurrá.

Sokszor magányosnak érzem magam, nincs sok barátom, kapcsolatom se volt még. Meg szerintem szeretethiányos is vagyok. Szeretnék tenni ellene, szeretnék több programot házon kívül. Ültem már épp eleget a szobámban (cirka 18 évet), szeretnék nyitottabb lenni végre. Jó lenne ismerkedni, barátkozni és nem egész nap csak itthon ülni.

Szóval mit kellene tennem? Mit javasoltok?