Tényleg beteg vagyok, ha a tolsztojánizmushoz hasonlóan nagyon szeretem azokat, akik engem gyűlölnek, és jót teszek azokkal, akik nekem ártanak?

Erőteljes hatással volt rá Tolsztoj és az ő filozófiája erkölcsi és világnézeti szempontból, és általa közvetetten különösen Jézus és az apostolok eredeti tanításai, az őskeresztény és ókeresztény filozófia, de az esszénu, valamint az óbuddhista filozófia, illetve a Buddha, Lao-ce eredeti tanai és a védikus bölcselet, valamint a sztoikus, platonista és püthagoreánus filozófia is.

Mindez alapján elhatároztam, hogy korlátlan szeretet szeretnék érezni mindenki felé, azok felé is, akik engem gyűlölnek, és legszívesebben megfojtanának egy kanál vízben. Jót akarok cselekedni szeretettel azoknak, akik nekem rengeteget ártottak. Szeretettel fordulok afelé az ember felé is, aki nekem lelkileg annyit, de annyit ártott, hogy tönkretette az egész fiatalkoromat, és lelkileg beteg lettem miatta. Hiszek abban, hogy minden ember egyenlő, és ne gyűlöljünk senkit, mivel a szeretet hiánya megegyezik a gyűlölettel, a gyűlölet pedig a gyilkossággal, akkor is, ha csak lelki értelemben következik be ez konkrétan. Meg akarok bocsátani mindenkinek, aki nekem valaha ártott. Akkor is, ha ezért Ő nem tett semmit. A bocsánat nem egy nyeremény, amit ki kell érdemelni. Lemondó, mértéktartó, mérsékelt életet szeretnék élni, nem akarok senkinek és semminek se ártani, ellenben mindenkinek segíteni akarok. Legutoljára egy rám irigy, és emiatt nagyon nem kedvelő ismerősömnek segítettem egy nagyon nehéz helyzetben. Mindenki meg is lepődött rajta... Aki gyűlöl, annak legbelül maga "beteg", emiatt együtt kell érezni vele, és segíteni neki abban, hogy újra szerethessen mindenkit. A gyűlölet, de már pusztán a béke és a szeretet hiánya is a legnagyobb parazita... A külső körülményeket nem tudjuk megváltoztatni, de azt igen, hogy mi hogy reagálunk rá.

De ellenben interneten azt olvastam erről a mentalistáról, hogy ha valaki megdob kővel és én kenyeret dobok neki, az az önbecsülés teljes hiánya, sőt, olyat is olvastam, aki az így gondolkodó embert pszichiátriába záratná.

Tényleg ez pszichésen nem egészséges?