Hogy bírjátok egyedül? Milyen érzés a " magány"? Mióta vagytok egyedül?

36 éve.

Üdv: 36/F

Én simán csak nem vagyok vonzó mint férfi. Nem vagyok sem jóképű, sem sportos, nincs kiemelkedő belső tulajdonságom, humorom, intelligenciám, önbizalmam. Nincsen se pénzem, se semmim. Valahol megértem, hogy tőlem csak jobbat találhat egy átlagos nő.

Magányos teljesen nem nagyok, van családom, barátaim, meg elvagyok a mindennapi dolgokkal. Tulajdonképpen ugyanúgy élem az életem mint akinek van párja, csak nincs párom.

23 éves vagyok, és sosem volt még párkapcsolatom. Ez ütős kezdés volt:D

Mindenféle túlzás nélkül, úgy 20 éves koromig meg sem fordult a fejemben, hogy komoly kapcsolatom, vagy akármilyen is, legyen. Egyszerűen elvoltam a magam világában, kis éretlenke is voltam fejben, vagy nem is tudom, hogyan fogalmazzak. Vagy lehet inkább úgy, hogy ilyen téren sokáig gyerek voltam.

Pedig volt, aki bepróbálkozott, de ő még nálam is éretlenebb volt, vagy nem szimpatikus, vagy épp "szia járunk?" szinten közeledett felém. De egy srácot bánok igazán.. szegény tett ilyen-olyan kis utalás féleségeket, de csak később esett le, amikor már késő volt. Pedig nagyon aranyos, normális volt, és baromi jót beszélgettünk diákmunka alatt.

Azóta pedig szinte nem volt senki, aki nyitott volna felém *úgy*, de nem is csodálom. Mostanság nincs valami jó kisugárzásom, és elég magam alatt vagyok dolgok miatt. Szóval érthető:D Attól még zavar néha, de látva, hogy milyen játszmázások, egyebek mennek körülöttem, szerintem jobb is nekem egyedül. Meg nem is érzem azt, hogy szeretnék kapcsolatot. Persze, időnként nagyon is jól esne egy giga nagy ölelés, vagy odabújni valakihez, de ezek a gondolatok is hamar elillannak.