Mi a baj a mai fiatalokkal?

Nem tudom hány éves vagy, mint mai fiatal. Én 22 vagyok és megvannak még a gyerekkori barátaim, tehát ilyen szempontból szerencsés vagyok. Viszont ebben a korban nagyon sokféle életszakaszban vannak az emberek, még akkor is, ha ugyanonnan indultunk, hasonlóan szocializálódtunk.

Egyik barátnőm orvosin tanul, évente 2-szer lehet vele találkozni gyakorlatilag.

Egy másik erasmusom van/épp jön vissza

Volt szobatársam és a párja (velem egyidős mindkettő) eljegyezték egymást, hamarosan esküvő

Egy most iratkozott be levelezős mesterre és kezdte meg első munkáját (ezt így egyszerre)

Van, aki most költözik össze a párjával stb.

Ebben a korban annyi fele lehetünk. Valahol már jön a gyerek szinte, valaki meg belefeledkezik a kolis bulikba, valaki folyamatosan tanul, valaki utazgat, valaki már önálló, alakul a karrierje, valakinek meg szigorúak a szülei akikkel még együtt él stb.

Emiatt nehéz összeegyeztetni a dolgokat vagy megtalálni a megfelelő társaságot.

De nem vagyunk mind ilyenek, sőt.

Remélem megtalálod a társaságod.

Mert baromi csórók és leterheltek az emberek.

És nincs kedvük kimozdulni, elkészülni.

Nem csak a fiatalok, az idősebbek is ilyenek.

"manapság"

Miért, régebben voltak más barátaid? Elmondásod alapján fiatal vagy, akkor mégis mi a viszonyítási alapod? Hogy oviban máshogy működött a barátság?...

Ez annyit jelent, hogy az aktuális barátaidnak merőben más az értékrendje, a hozzáállása, mint neked. Kicsit gyorsabb felfogású ember (bocsi) ebből azt veszi le, hogy ők számára nem barát-alapanyagok. És ez a te esetedben is így van. Attól, hogy nem a megfelelő emberekkel barátkozol, nem a barátkozás maga lesz másabb vagy rosszabb (főleg összehasonlítási alap nélkül, amit még mindig nem értek...), csak te keresgélsz rossz helyen.

Ha a "fiatalok" alatt gimiseket értünk:

abban a korban sokaknak a bulizás, a pasizás kerül a prioritások közé; bontogatják a szárnyaikat, kezdik ízlelgetni a felnőttséget, ami (többek közt) ilyen formában nyilvánul meg. Emiatt is van/lehet az, hogy kávéra/beülős ebédre "nincs pénz", bulira pedig van, meg külsőségekre (pl. műköröm).

Ezekhez meg hozzájön az is, hogy az utóbbi pár évben az embereknek egyre kisebb az igényes kapcsolatokra, barátságokra az igénye, ami meg egy szomorú irány, de kivételek mindig vannak. Csak őket most hatványozottan nehéz megtalálni, de idővel sikerülhet.

Ha pedig fiatal felnőttekre kell gondolni:

mindenki máshol tart az életben, megint csak mások a prioritások, amiket nem is mindig könnyű összehangolni, és az ellentétek itt jelennek meg úgy igazán. Pl. húszas éveim elején járok, és hiába nem bánom különösebben, még nem volt barátom. Ezzel szemben, a volt évfolyamtársaim sorra házasodnak, sorra születnek a babák.

Akkor volt osztálytársak közül van olyan, aki már lediplomázott, nekem pedig most indult az utolsó félévem (nem buktam, csúsztam, csak 1 szemeszterrel hosszabb a képzésem), van olyan is, aki félidőben meggondolta magát, és váltott, ami nem szégyen, mielőtt félreértés lenne. Olyan is van, akinek úgy 2-3 éve jól menő vállalkozása van, az immáron feleségével (fodrász a srác, gimis szerelme meg kozmetikus), nincs egy éves a gyerekük, a srác levelezőn jár egyetemre, és van még egy másik vállalkozása.

Most pedig több lehetőségünk van, mint x évvel ezelőtt; könnyebb külföldre költözni, vagy kimenni tanulni, amivel sokan élnek is. Más családokból, közegből jöttünk, más és más prioritásokkal, értékrenddel.

Szóval át tudom érezni a helyzeted, és nem könnyű. De én is azt kívánom, hogy mihamarabb találd meg a neked való, hozzád illő társaságod!