A közvetlen emberi kapcsolatok kiüresedtek vagy csak én érzem így?
Emberekkel (régi ismerősökkel) próbálom írásban tartani a kapcsolatot, de reakciókat nem igazán tapasztalok.
Messenger-en kívánok boldog születés/névnapot, érdeklődök hogylétük felől, gratulálok valamilyen eseményhez stb.
Velem nem kommunikálnak, amikor megkérdeztem ennek okát, akkor a nagy túlterhelésre hivatkoztak, hogy igazából semmire nincs idejük.
Nekem az az érdekes, hogy Fb-re x óránként felpakolni a képeket, meg innen-onnan bejelentkezni stb van idő, meg a bejegyzésekre érkező, mások kommentjeire reagálni is van idő.
Tehát: a kapcsolattartás manapság átalakult ilyesfajta "bejegyzésekre reagálok"-stílusúra és az fura, ha valaki egyesével szeretne kapcsolatot tartani a Messenger segítségével?
válasza:A nyilvános bejegyzésekre jönnek a reakciók, a "hú oan cukkkiiik vagytook" és ehhez hasonlók.
Tőmondatos, "kirakat-kapcsolattartás", nem tudom minek hívjam.
"Lehet lusták irkálni messengeren!"
A bejegyzésekhez való kommenteléshez is ugyanazt a billentyűzetet kell nyomkodni, illetve a képek feltöltögetése, állandó fényképezgetés, az belefér.
válasza:A bejegyzésre reagálást több ember látja. Önértékelési problémája van azoknak az embereknek, akik személyes 1/1 kommunikációt nem tudnak folytatni, mert az már bensőséges.
Mivel a mai emberi kapcsolatokban nulla az intimitás, az emberek nem tudnak érzelmeket megfogalmazni, egyszerűen nem tudnak frusztrációt viselni, plusz azt hiszik, akarsz valamit tőlük. Pénzt, segítséget, munkát, pletykát valami közös ismerősről, bármit.
Értem, "tizen-pár éve" még simán ment az e-mail-ezés.
Egyébként nekem az a fura, hogy a képmutatás is különösen megjelenik: egyik ember kitesz valamit, legelsőként az az illető írja a legnyálasabb kommentet, aki nem bírt vele egy társaságban megmaradni évekig, annyira ellenszenves volt neki.
Mondjuk hasonlókat sokszor tapasztalok, pedig igyekszem pár hetente csak egyszer-egyszer felmenni Fb-re.
válasza:Ismerős, én is ezeket tapasztalom.
Az emberi kapcsolatokra, kiváltképp a mélyebbekre, egyre kisebb már az igény. Egy csomóan, tisztelet a kivételnek, nem is tudnak normálisan kommunikálni. Huszonéves fejjel mondom, hogy sok olyan korombelivel volt már dolgom, köztük hozzám hasonlóan egyetemistával is, akik nem tudnak kellően beszélgetést fenntartani. Neten is egy csomószor szimpla emojival, reakcióval, vagy mémmel reagálnak, pedig azért néha indokolt lenne egy kifejtett, írásos válasz is.
Az emberek zárkózottabbak is lettek bizonyos szinten, szerintem többen bele is fáradtak a netes írogatásba, de olyan is van, aki meg tényleg túl van terhelve, de egyre több emberen látom azt is, hogy szimplán nem érdekli a másik. Pláne nem részletekbe menően. Ami szomorú, mert egyre jobban idegenednek el egymástól az emberek, és abból még nehezebb lesz visszatalálni a régebbi állapothoz.
válasza:Leírni lepötyögni sokmindenkinek,hogy hogyvagy,nehéz,megterhelő. Inkább feltölt egy képet válaszként, ha valaki kíváncsi,hogy milyen most az élete,meg ilyen egy-egyszavas válaszreakciókat ír.
De hosszan kifejteni,ecsetelni,még a jó dolgokat is nehéz, nem még rossz dolgokról. Pláne ingerszegény környezetben kommunikálni, ott ülsz egy gép előtt egy szobában.
Beszélni ezekről szóban sokkal könnyebb,nincs erőltetettség-érzete az embernek közben,mert sokkal gördülékenyebb,kellemesebb,nincs annyi őt közvetlenül érő elektroszmog, ha inkább kimozdultok valamerre. Szóval inkább találkozz velük személyesen. Ha mikrofonon beszélgettek ,de szintén gépen, az lehet jobb,de az se feltétlenül olyan cool.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!