Hogyan mondjak véleményt úgy, hogy az ne találjon süket fülekre?

Az az igazság, hogy félek is véleményt mondani, és hogy érzékeltessem a problémát, hadd írjak egy kis fiktív példát.

Tegyük fel hogy:

Kiállok pár ember elé és mondjuk ezt mondom: " Egy régi barátom Józsi, elment Kínába, ahol egy buddhista szerzetes azt mondta neki, hogy nem kell egyszerű igazságoknak misztikus magyarázatot adni. És én erre bólogattam, mert egyet értek vele"

Mit csinál a közönség? Mondjuk van egy Juliska, aki látta már Józsit, de mivel Józsi egy roma, ezért becsukja füleit, amint kimondom a nevét. És nem jut el a tudatáig, mit is akartam elmesélni neki. És mondjuk ott ül Pisti is, aki nem rég zárta be a boltját, mert nem bírta felvenni a versenyt a kínai árusokkal. És amint meghallja az ország nevét, becsukja füleit, ugyanúgy, mint Juliska. De még ott van Mariska is, aki nem cigány gyűlölő és a kínaiakkal sincs baja, de nagyon nagyon mélyen keresztény vallású, és nem érdekli mit mond egy buddhista szerzetes, így ő annál a résznél csukja be füleit. Majd legyint az öreg Piroska néni, hogy ilyen fiatal gyerekek, mint a Józsi meg én, hogy is érthetnénk a világ dolgait, mi még ne bölcselkedjünk.

Tehát úgy érzem nagyon nehéz véleményt mondani, vagy csak valamit elmesélni. Leginkább annak örülnék, ha valaki saját tapasztalatot mesélne el arról, hogyan érte el, hogy akinek beszélt, az ne csukja be a fülét ha kényes témáról kellett beszélni.