Sose szokok hozzá a gazdagsághoz? Mit csináljak, hogy ne legyek kívülálló?

Erre mondják ,hogy irigylem a problémádat :D

De röviden annyi, hogy ne dúsgazdagokkal haverkodj ,hanem átlag emberekkel és ne "virítsd a lóvét" nekik.

én nem tudom,mi számít "gazdag"-nak..én ugyanúgy kidobok vagy lepasszolok egy drága (kinek mi a drága..én esetemben a 32 ezer forintos Zara ruhám például drága) ruhát,táskát,stb és veszek egy másikat,ami tényleg jó.

Az meg,hogy utolsó órákról ellógni és beülni kajálni,vagy elmenni vásárolgatni,az mióta számít "másvilágnak"? Mi ugyanezeket megtettük a barátnőimmel jó pár évvel ezelőtt,mikor még gimisek voltunk,aztán persze fősulin ugyanígy.És nem mi voltunk az egyetlenek.Mi ebben a rendkívüli? Nem értem a dilemmádat.A jó-hoz könnyű hozzászokni,majd belejössz,nem kell parázni.

Hahaha, remélem, hogy csak túl sok Gossip Girlt néztél. :D

Egyébként, ha valóban igaz lenne a történeted, azt mondanám, hogy a pénz nem minden. A lány pedig, aki kidobja a drága ruhát, mint ember, három forintot sem ér. Én örülök neki, hogy megteheti, örülök neki, hogy jól élnek, de a fenébe is. Van, aki azon agyal, hogy szerezzen pénzt élelemre a gyerekeinek, az a buta p*csa pedig kihajigálja a ruháit, holnap meg vesz egy szebbet, jobbat. Lehet az ember gazdag, de nem kell, hogy így viselkedjen. Sőt. Ha valaki az, akkor már szórni kell? Inkább raknád el, hogy két-három év múlva jó egyetemre mehess, ahelyett, hogy ruhákat vennél, amiket alapvetően pár hónap múlva meg is unsz, vagy egyszer veszel fel az életben. A másik meg... Nyugodtan gyertek el 16 évesen az utolsó órákról, egyetek, bulizzatok, menjetek el matekdoga helyett vásárolni, tényleg. Csak majd mikor már nem lesz anyuci és apuci, akik a feneketek alá pakolják a dolgokat, gondolkozzatok el azon, miért vagytok munkanélküliek. Akkor majd sírhattok a manikűrösötöknek, hogy mennyire buták voltatok anno, mikor nem írtátok meg azt a bizonyos matekdogát. Szóval én ehhez csak azt fűzném hozzá, hogy nagyon remélem, ez csak egy buta vicc, vagy a könyvedhez kell, lényegtelen, de nem komoly a kérdés. Mert akkor csak sajnálni tudlak Téged, és a barátaidat is.

De hozzá fogsz szokni. Kamasz vagy, formálható, így nagyon könnyen elfelejted mi volt régen, mert csak ilyen emberek vesznek körül és még a szüleid is erre biztatnak. Nemsokára már neked sem jelent majd problémát egy ilyen drága ruha kidobása. Úgyhogy emiatt ne aggódj. De amiatt igen, hogy az igazi értékek egy pillanat alatt kivesznek belőled.

Én már 30 felé jártam, amikor megváltozott az életem, hasonló gondtalan életem van mint neked. De valahogy én nem tudok átváltani, tudom hogy megvehetnék bármit magamnak, de mégis megnézem mindennek az árát, és van olyan amire azt mondom hogy felesleges. Vannak sznob barátaink, de kerülöm a velük való találkozást, csak akkor találkozunk velük amikor muszáj. Jófejek, de pont azért nem szeretek velük társalogni, mert csak arról tudnak beszélni, hogy milyen órát vettek egy millióért, milyen cipőt 100 ezerért. Más témájuk nincs is, és engem ez nem érdekel. Ennyi pénzből inkább elmegyek nyaralni, nekem az sokkal többet ér, legalább maradnak élményeim utána. A gyerekemet is próbálom úgy nevelni, hogy ne legyen anyagias (amennyire csak tudom, bár tudom hogy nagyon nehéz, aki már beleszületik). Olyan környéken élünk, ahol a szomszédok átlagosak, így a környékbeli kis barátaitól biztos nem tanul ilyesmit.

Te kérdeztél, én leírtam a véleményem. :) Ha nem szeretnéd, hogy ítélkezzenek, ne teregesd ki az életed.

Akkor mondd el légyszíves, hogy a leírtak alapján mit kéne pozitív tulajdonságnak vennem a barátnődön? Hm?:) Azt, hogy gátlástalanul füveznek? Vagy hogy lógnak az iskolából? Ami azt illeti, szerintem korántsem vagy 16 éves, a történetednek pedig a fele sem igaz. A vágyaidat vetetted "papírra", vagy valami buta könyvet írsz. Ha viszont az, remélem kinövöd. :) Ha nem, vállald a következményeit!:)