Tudnátok VÉGSŐ segítséget adni? Bővebben lent.

Leírom az életem és ha van valaki olyan aki akar segíteni azt megkérem, hogy olvassa végig. Ha valakit bővebben érdekel annak elküldöm.

Soha nem beszélek senkinek a gondjaimról. Más családban az természetes dolog, hogy hazamegy és elmeséli a napját, vagy az hogy segít a házimunkában. Én egyiket sem teszem. Borzasztó rossz természetű ember vagyok. Mindig csendes vagyok, és ha rámjön valamilyen inger akkor pörgök, és olyankor kínos dolgokat teszek. Amiket később megbánok, és ezekről sem beszélek senkivel.

Próbálok barátkozni, de nekem ez sohasem volt az erősségem. Ezt még a szüleim nevelték belém. Sajnos ők is így élnek. Nem mondanak ki semmit, nem beszélnek 'olyan' témákról stb. Talán ezért utáltam meg őket. De visszatérve.. Sohanem tudtam igazán beilleszkedni. 15 éves vagyok és eddig egy fiúm volt. Két hónapog tartott. De ez idő alatt sem volt semmi izgi. Max puszi volt arcra 1x 2x. Olyanok voltunk mint a haverok. Szóval ez nem is volt kapcsolat. Idén próbáltam ismerkedni, de gyáva és félénk vagyok. Szóval nem jött össze egyszer sem. Vagy azért mert megvoltam szeppenve és alig szólaltam meg, vagy azért mert pörögtem és már leírtam, hogy mi történik olyankor.

Az előbbi azzal a sráccal volt, akibe halálosan szerelmes voltam. Leírom ennek is a történetét. Kolis vagyok és elsős. A második héten megláttam őt, most nevezzük el Botondnak. Nekem nem az arca tetszett meg, mivel nem nézett ki jól, hanem a rocker stílusa. A koliba sok rocker van és mind csúnya, de talán ő a leginkább, viszont a stílusa övé a legjobb. Nagyon megtetszett így elkeztünk beszélgetni. Azt elfelejtettem említeni, hogy barátnője volt. De nagyon kedvesnek aranyosnak tűnt. Hívott hogy találkozzunk és beszéljünk is személyesen, de én nem mertem és mindig kitaláltam valamit, hogy ne kerüljon sor a találkára. Végül a kolibulin 'beszéltünk'. Azt hiszem nem kell kifejtenem, hogy mi történt.. A történet vége az lett, hogy elkezdtem magam vagdosni, barátnője lett és még visszahúzódottabb lettem.

De most tetszik megint egy srác. Most sítáborban van. A szünetben tudta meg hogy tetszik nekem és szinte végig beszélgettünk. De amióta ő Ausztriában van alíg beszéltünk, ma is csak pár sort. Jövőhéten nagy valószínűséggel fogunk találkozni, de még nem tudom, hogy mi lesz. Az egy dolog, hogy velem kedves és visszaír stb, de mindenkivel így bánik. Sőt ő nem is néz ki rosszul és velem szebb lányokkal is beszélget.. Szóval nem tudom.

A második srácot még nem tudja senki, nem mondtam el. És a leggázzabb ebben az, hogy két napja azon rágom magam, hogy hogyan mondjam el a barátoknak. Más ezt már azonnal el mondta volna, de én nem tettem. Ma is alíg szólaltam meg és depressziós leszek ha így haladok. Már jó lenne valaki ismerősnek mind ezr elmondani, mert már nem bírom magamba tartani. Nagyon elvagyok keseredve, mert nem tudok mit kezdeni az életemmel, teljesen döntésképtelen vagyok. Nagyon örülnék minden hozzászólásnak. Legyen az tanács, szidás, leosztás, kritika vagy akármi. Csak VALAKI segítsen, mert már nem bírom...