Más is érezte már, hogy nem találja a hozzá hasonló társaságot?

en is igy vagyok evvel.Vannak jo barataim,de sajnos nincs olyan társaság akivel kozosen eljarhatnek bulizni,vagy akar közös hobbiainknak élni,stb.

teljesen jól értem. zavar a "kerítés" :) nem a társasággal van a baj, hanem azzal, h úgy érzed, le vannak korlátozva a lehetőségeid. egy 25ezer fős városban nagyjából mindenki ismer mindenkit. de legalábbis túl sokan ismerősök. lehetetlenség elbújni az előítéletek elől, először is kik a szüleid, mit csinálsz, mi a hír rólad. úgy érezheted, nem tudsz önmagad lenni, csak egy előre kiszámítható, sőt, elvárt!! személyiség, akit kb. ovis korához társítanak. én is megéltem már ugyanezt. hacsak nem jön addig egy nagy szerelem, ami teljesen felborítja a kialakult elképzeléseidet, akkor költözz Bp-re, igen, nem fogod találnia társaságodat. mert nyitottabb leszel, mert úgy érzed majd, a határ a csillagos ég :) ez itt a lényeg,a TÉR, ami az ember személyiségének adott.

előző vagyok, "igen, MEG fogod találni a társaságodat". félregépeltem, bocsi.

Én amikor annyi idős voltam, mint te most, Budapesten laktam. Nem találtam a társaságom, mert körülöttem mindenki csak ivott és diszkóba járt, én meg mindig is utáltam azt az életformát. Még barátaim se voltak. Aztán egy kisvárosba költöztem. Társaságom változatlanul nincs, de van néhány barátom, akik hasonlóan gondolkodnak sok dologról, mint én. Szóval nem azon múlik, hogy megtalálod-e társaságod, hogy hányan laknak még rajtad kívül a városban, hanem azon, hogy mennyire vagy szerencsés. Mondjuk Budapesten tényleg többféle ember van, mint egy kisvárosban, és mivel jóval nagyobb a népesség, ebből kifolyólag több a kellemetlen ember is. Én mindenesetre sok szerencsét kívánok neked!