Hasonló helyzetben valaki volt már?

Régebben volt egy jó barátom, elég kölcsönös volt a viszony köztünk, gyakran összejártunk meg minden. Majd később nem találtuk már a közös hangot, összevesztünk, majd egy 1,5 év után még a suliban újra dumáltunk, de ekkor már csak haveri alapon. Végül jól kijöttünk meg minden, de középiskola alatt mindig én kérdezősködtem. Általában lerázott, mindig elég hamar kellett mennie. Sokat változik az ember mondjuk új közegben. Egyszer buszon is intettem akkor semmi reakció csak úgy, hogy odamentem…

Középiskolában is úgy látom, ez a helyzet állt fel, van 2-3 ember, akikkel jókat hülyültem, de nagyon semmi más. Azt hittem a barátaim, de nem kölcsönös mindez. Facebook-on is ha nem lenne a köszöntős opció, nem is írnának. Az bánt, ha rájuk is írok, válaszolnak s ennyi, semmi több…

Most technikusi évben figyeltem mindezt meg. Elszomorodtam, nincsenek így emberek az életemben, akikre számíthatnék vagy tényleg fix baráti kötődés lenne. Nem jártam el régebb bulizni, mert 14-15 évesen hidegen hagyott az ital, utána meg egyre jobban ráéreztem, hogy minek vegyem magam körbe olyan emberekkel, akik ugyanúgy semmibe vesznek.

Egyetem előtt vagyok, elhatároztam, hogy változtatok a dolgokon, eljárok futni meg miegymás helyekre, ahol lehet ismerkedni. Nem volt még párkapcsolatom, szeretnék egy fixet, nem vagyok híve az ilyen 1-2 hónapos viszonynak, sokan dicsőségként tekintik, de szerintem az egzisztencia rombolása.

Szerintetek 20 évesen nehéz igaz barátokra lelni? Valaki volt esetleg hasonló cipőben?