Szenvedés a szereplés, de kényszer?

14 vagyok, és egy falusi iskolában tanulok (sajnos, de a jövö évet már más suliban kezdem távol innen). Csak ez az egy iskola van, amibe a falu összes gyermeke jár, igy ez szorosan összefort a szereplésekkel (ergo a suli és a szereplés majdnem egy és ugyan az, ugyanazok a szervezök akik másnap tanitanak, és a szereplök peddig a tanulok). A szerep osztás ugy müködik hogy akinek a szülei széleskörben ismertek, és valamilyen "rangban" vannak, vagy éppen a gyerek ügyes, szépen mond verset, jó tanulo, az szerepel. Én is szerettem volna, még gyermekfejjel. 3.-os lehettem amikor egy szereplés során minden lány osztálytársamat elhivták, csak engem nem (2. tanulo vagyok, és szerintem a szöveg is megy). Persze otthon sokat sirtam, mert ez levert (konkrétan kiközösitett a kedves pedagogus), erre peddig anyám a tudtom nélkül hulla részegen felkereste és nagyot veszekedett vele (alkoholista). Azota kelletlenül minden szerepbe meghivnak, és én szivem szerint sohasem mennék el. Most is elhivtak egybe, amire rámenne a vakáciom egy része. A szokásos kellemetlen légkör, az erős lámpaláz (azota erős szorongo lettem), egyszerüen kin... Nincs valami modszer hogy ugy lépjek ki ebböl a pokoli körböl, hogy másnap nem rajtam fog csámcsogni a tanári, meg a kedves osztálytársak? (nem egyszer volt már a szemembe vettve a többiek elött is az anyukás szori)