Szerintetek mit tegyek?

Ezzel jár a kamaszkor. Ki fogod nőni.

Hát, velem is ez van már egy jó ideje. Nem beszélem meg a dolgokat senkivel sem, mert félek (ugyanúgy mint te), hogy érzékenynek, sebezhetőnek látnak, miközbem én nem annak mutatom magam. Ez már úgy öt éve tart, úgy érzem, soha nem fog elmúlni. Ha valakinek egyszer kisírnám magam (pszichológusnak, anyukámnak, barátnőmnek, tanáromnak), akkor talán elmúlna, de én ritka gyáva alak vagyok. Te ne legyél az, nekem már túl késő, de neked még nem, a lényeg, hogy legyen valaki, akiben maximálisan megbízol (mert nekem nincs), neki elmondhatod, hogy mi bánt. Hogyha azért vagy szomorú és boldogtalan, mert nincs senki, akinek kiönthetnéd a szívedet, akkor ez tényleg csak a kamaszkor, de nem múlik el csak úgy, ha nem teszel semmit ellene. Keresd meg azt, akit a legjobban szeretsz, és azzal beszélgess, és hidd el, nem fog gyengének találni, mert ha igazán szeret, akkor eddig is tudta, hogy te valójában egy érzékeny lány vagy. Ha az egyik szülődet választod (anyukádat ajánlom), akkor még az is lehet, hogy onnantól nem fog kisgyerekként kezelni, mert látni fogja, hogy egy értelmes és érzelmes lány vagy, aki nem fél kimutatni az érzéseit, és nem fél, hogy kinevetik miatta, mint ahogy ez a gyerekeknél van, hanem már kezd felnőni.