Melyik volt életetek legjobb és legrosszabb nyara?

A legrosszabb a tavaly előtti, ugyanis a névnapomon szakított velem a barátom, mert szerinte túlságosan féltékeny voltam, de hogy ne lettem volna, amikor állandóan a volt barátnőivel meg más lányokkal chatelgetett?..:D Volt, hogy lemondta a találkánkat, mert az egyik "barátilag barátnője, aki miatt nem kell aggódnom" elhívta moziba :D És annyira nem kellett miatta aggódnom, hogy amikor szakított velem, mondta, hogy amúgy megcsalt azzal a qrvával. És azóta is együtt vannak.

Valamint azon a nyáron szakmai gyakorlatra is kellett járnom, méghozzá egy gyárba, ahol fizikai munkát végeztünk, amikor annak semmi köze nincs a szakmánkhoz...És még pénzt se kaptunk érte :) Jajj, bocsánat, most jut eszembe, hogy amúgy mégse maradt az osztály jutalom nélkül, ugyanis voltak olyan kedvesek, hogy a fiúk a munkájukért cserébe kaptak 1-1 pack 2 literes ásványvizet :DDD Mi lányok persze még egy db fél literes ásványvizet se vihettünk haza. Hogy is felejthettem el ezt a nagylelkű gesztust? Szerencsére csak 2 hét volt..

Legjobb nem volt, gyűlölöm a nyarat. Vagy ha muszáj mondanom egy legjobbat, talán a tavalyi, mert sokat esett, volt egy kb egy hetes időszak, amikor ilyen tizenpár fok volt. Imádtam.

Legjobb, amikor valoban éltem.

Szorakozohely ejszakai munkahely, haverok buli fanta magas munkabér mind egyhelyen, haveri kör szintén forditott életet élt, nappal tópartozás, utazások, vezetés, strand, grillezés, éjszaka nyüzsgés, stb

Szoval pár honap alatt mintha évek mentek volna el. Kb olyan volt hazajönni mint amikor valahonnan visszaesel a szürke állo valoságba.

A legrosszabb nyár, amikor az akkori exem folyamatosan lelkiterrorizalt, nagyon fájo pont attol akit szeretsz, hogy mindig belédköt (irigység, féltékenység, lenézés, elvárások)ahelyett, hogy csak szeretne.magas fizu mellett nyaralni sem mentünk mert ő sajnálja rá a lét, bezzeg haverokkal meg akart velem..szoval folyamatos lelki kinok. Mondtam is neki hogy ez életem legrosszabb nyara, es ha gyerekként amikor a felnott életemet játszottam naivan babákkal, ha akkor ezt tudtam volna hogy felnove viszont mi fog rám várni, szomoru gyerekkorom lett volna. Olyan komolyan gondoltam, neki meg olyan vicces volt.

A legjobb nyaram 2015 nyara volt. Akkor mentem el először dolgozni, ami egy rémes takarítós diákmunka volt, ahol egy cigányasszony munkatársam előttem pisilt lazán nyitott ajtónál, de iszonyú jó érzés volt megdolgozni a pénzért. Akkor nyáron került ki egy könyvkritikám, aminek nem lett folytatása, de jó érzés, hogy valami értelmeset is kidob most már rólam a google. Az első barátommal is az volt az első közös nyár, aminek egy jó részét külön töltöttük, mert ő az ország másik végében lakott. De amikor egymáshoz utaztunk egy-egy hetekre, az mindig nagyon jó volt, jó visszagondolni arra, mennyire izgatott voltam már napokkal előtte, és mennyire vártam, hogy ott legyen a vonatnál. Szóval ez ilyen tipikus első szerelmes dolog volt akkor nyáron. Azért nem bántam, hogy szeptembertől már ugyanúgy többet tudtunk találkozni. De tetszett nagyon az ő lakhelye, egy nyugodtabb külön világnak tűnt, és a szülei is, főleg a apukája nagyon kedves volt velem mindig. Tetszett, hogy az ő szülei hogyan viselkednek egy párként, az én szüleimhez képes sokkal normálisabbak voltak, egy kicsit visszaadták a hitemet, hogy működhet egy házasság. Emellett ezen a nyáron a szüleimmel is voltam Szlovákiában, a Tátrában túrázni, ami szintén nagyon jó emlék, annak ellenére, hogy apukám idegeit megviselte anyukám hiszti áradata az út során, és többször összekaptak vezetés közben, és többször megfogadta apa, hogy soha többet nem viszi el anyát semerre. Viszont valahogy nagyon jó érzés felmenni a hegyekbe, és sz.arrá túrázni magunkat, hogy aztán mint egy zsák krumpli, úgy aludjunk este 9-kor.

A legrosszabb a tavalyi volt, már nem vártam annyira a barátomat, nem találtam volna normális diákmunkát a lakhelyemen, így sorozatokat néztem, olvastam, elkezdtem számítógépes játékokat játszani, híztam jó pár kilót a meglévőkhöz, kimaxoltam a befelefordulást. Mamámnak nyár végén kijöttek az első tévképzetei, amitől megfagyott bennem a vér is, mikor először hallottam a saját szájából. Az egész nyarat elvesztegettem szinte és bennem volt végig, hogy nagy valószínűséggel vége lesz egy komoly kapcsolatomnak, utolsó éves leszek egyetemen, kéne kezdeni valamit vele, nemcsak élvezni és várni, ami jön. Szóval feleslegesen pánikoltam előre, ahelyett hogy élveztem volna, ami még van.

A nyaraim közül nem igazán tudnék legjobbat kiemelni. Mindegyiknek voltak nagyon jó és kevésbé jó pillanatai. Kisgyerekként egy csomó emlékem van arról, hogy a tesóimmal nap, mint nap játszottunk és sötétedésig kint rohangáltuk meg fociztunk az udvaron. Hogy a családi strandolásokat és nyaralásokat már ne is említsem :D

A tinédzserkortól pedig már inkább a barátokkal való bulik, iszogatások, billiárd -és bowling estek, na meg a fesztiválozások kaptak hangsúlyt, a nyári időszakok alatt.

A legrosszabb?? Talán a mostani.

A barátok szétszéledtek és a munka, valamint az egyetem miatt csak nagy ritkán tudunk összeülni lazulni. Én is felnőttem, és az egész napos lustálkodásokat nálam is felváltotta a meló. Vannak ugyan programjaim most is, de sokkal elenyészőbb mennyiségben, mint régebben :/

Olyan szempontból ez jó dolog, hogy most már végre magam keresem meg a pénzem és nem kell függenem a szüleimtől, viszont sok dolog tekintetében hiányérzetem van.

23/F