Milyen napod volt ma? Mire gondolsz jelenleg?

Minden akkor kezdődött, amikor felvételiztem egy 8 osztályos gimibe. Fel is vettek szerencsére. Az osztálytalálkozón még nem figyeltem fel RÁM. Aztán jött az osztálytábor és szinte az összes lány BELÉ zúgott. Kivéve persze engem. Nekem a barátja tetszett. Az akkor még új barátnőim arról áradoztak hogy milyen helyes meg jófej.

Persze én büszke voltam magamra hogy én vagyok az egyetlen olyan lány akinek nem csavarta el a fejét ez a bizonyos SRÁC akiről szól a történet.

Egy évvel később nagyon jóba lettem VELE. Sokszor beszélgettünk nap közben és sokszor beszéltünk este is, facebookon. Egy este volt egy különös álmom. Arról szólt hogy a volt osztálytársaim kergettek és felmásztam előlük egy fára. A fán pedig az Ő hangját hallottam. Azt mondta hogy menjek vele. Elvezetett a házukhoz ahol egy bulit tartottak. A következő amire emlékszem az az hogy egy szép ruhában állok az erkélyükön és Ő fogja a kezem. Mikor vége lett az álomnak, kipattant a szemem és felültem. Egy szót tátogtam: szeretem. Tudom butaságnak hangzik de ez történt. Ettől kezdve mindig mikor a nevemet mondta a gyomrom megrándult. Ezután tettem egy nagy hibát elmondtam neki, hogy tetszik nekem de ő csak annyit mondott sajnálja de ő nem viszonozza az érzéseim. Innentől semmit nem beszéltünk egymással. Mivel egy baráti körünk volt/van ezért néha kínos volt de nem tehettem semmit. Nem akartam még egyszer megalázni magam. Fél évre rá újra beszélő viszonyba kerültünk. Nekem megtetszett egy másik srác aki szintén a barátja volt és elkezdtem vele járni. NEKI pedig megtetszett az én egyik barátnőm így tanácsokat osztogattunk egymásnak. Egy idő után már többet beszéltünk egymással mint a választottainkkal (<---ez így egy kicsit erős tudom). Nem tetszett meg újra, de mivel a másik srác nem is törte magát értem, ezért szakítottam vele és a barátnőm is dobta ŐT, mert nem foglalkozott vele. Mi ugyan úgy beszélgettünk tovább és azt érzetem hogy újra megtetszik. Ám ez már több volt, mint puszta gyerek szerelem. Mikor rám nézett a gyomromban a lepkék újra éledtek, a szívem hevesebben vert és megállt az idő. Ha beszélt velem a szemét az enyémbe fúrta és alig tudtam állva maradni. Én ilyet még soha nem éreztem. Nem tudtam ezt az érzést hova rakni. Kérdeztem a barátnőimtől, hogy mért van ez velem. Egyszerű magyarázatot adtak: szerelmes vagyok. Nem tudtam hogy ilyen a szerelem. Belülről teljesen felemészt ha nem lehet az a tiéd akit szeretnél. Állandóan romantikus zenéket hallgattam és megtiszteltetésnek éreztem ha rám néz. Sokat beszélünk mostanában is és akkor is így volt, de tudom hogy én nem tetszem neki. Bár néha úgy érzem mintha egy kicsit felfigyelt volna rám mivel mindig csak az én szemembe néz ha többen vagyunk, mindig mellém ül és mindig figyel rám akkor is amikor mások nem :). Nem tudom mit kezdjek vele. Én tudom, hogy szeretem őt de félek neki elmondani, hogy mit érzek nehogy elrontsam megint.

Nagyon kényelmes napom volt. Sokat tudtam magammal lenni, dolgoztam is, rokoniztam is.

Szeretnék hasonlóan kényelmes napot, de rokonok helyett hozzám hasonló korú/érdeklődésűek társaságában töltve.

Hát, viszonylag unalmas, és kérdőjelekkel tarkított. Voltam orvosnál a vérvételi eredményemért, ami nem mutatott rá semmilyen betegségre nagy meglepetésemre, pedig elég ramaty állapotban vagyok, így kezdhetem elölről keresni a válaszokat...

Itthon pedig elég rossz hangulatban van mindenki, a szüleim veszekednek egymással és velünk egész nap, alig várom, hogy végre elmehessek koliba...

Jelenleg pedig azon gondolkozom, hogy fél óra múlva egy évvel öregebb leszek, és rájöttem, mennyire utálom a születésnapomat; talán nem is csoda, hiszen az "öregedési rituálémat" tönkreteszik azok, akikhez (elvileg) feltétlen szeretet fűz úgy vica versa. Szóval ja, elég lehangolt vagyok jelenleg emiatt, és csak túl akarok lenni rajta.

De ha már feltetted a kérdést, én is kíváncsi vagyok, te hogy élted meg a mai napot, és gondolatban hol jársz. :)