Ti furcsán néztek a nálatok gazdagabbakra vagy tanultabbakra?

Azt vettem észre, hogy az embereket addig érdekeljük a párommal, míg meg nem tudják, fiatal korunk ellenére mennyi mindent elértünk. Persze a hátterét nem tudják (gyakran napi 12-14 óra munka, sok stressz). Sosem nagyozunk vele, ha összetalálkozunk egy régi ismerőssel, míg nem kérdez, semmit nem mondunk (max hogy költöztünk ide vagy oda, de azt nem, hogy saját lakás és mennyibe került), a többire általában ők kérdeznek rá, és ahogy látom, a pozitív válasz nem tetszik nekik, hogy jól megy a sorunk. Semmit sem kaptunk a hátsónk alá, iszonyat mennyiségű munka és idegeskedés gyümölcse a lakás, kocsi, menő utak, és bánt, hogy ők nem velünk örülnek ezeknek, hanem féltékenykednek. Ismétlem, sosem nagyoztunk vele, mivel látom, hogy sokaknak nem tetszik még az ő kérdésükre adott pozitív tartalmú válasz sem, lassan szégyellem elmondani, hogy lakást vagy kocsit vettünk és inkább kicsinyítek mindent, amink van. Mégis mindenkit csak az érdekel, rossz-e nekünk, és ha kiderül, hogy nem, sőt jobb mint nekik, akkor onnantól többet nem keresnek.

Kiváncsi lennék, ha leadnám, hogy semmim nincs és diplomás munkanélküli szegény vagyok, akkor lehet érdekesebb lennék, mert onnantól ők lennének a királyok? Az embereket ennyire zavarja, hogy ha valakinek több van, ennyire önbizalomhiányosak? Belegondolva, én is távolsággal tekintek csak az olyan emberekre, akik vagy sokkal tanultabbak, vagy sokkal gazdagabbak. lehet nem bunkózom velük, mert arra nincs okom, de ferdén nézek rájuk...