Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Emberek » Társasági élet » Sokan az egyetemi éveket...

Sokan az egyetemi éveket tartják a legszebb időszaknak, amikor mindenki szerelmes és bulizik, nekem mégis ezek voltak a legnehezebb és legreménytelenebb éveim! Akkor hogy is van ez?

Figyelt kérdés
Ráadásul nem is egy nehéz egyetemen tanulok. Most vagyok 24 éves és már 4 éve tanulok, de még tuti csúszok ezen felül 1-2 évet, tehát akkor már diákmunkával kell előteremtenem a hátralévő tandíjat. Igaz, hogy nem vagyok társasági ember, de soha nem nyitott felém senki (amire én is reagálhattam volna) és senki nem ismerkedett meg velem ennyi év alatt sem. Olyanoknak - mint az egyetemi kalandok, meg szerelmek és bulizások - pedig a halvány reménysugara sem csillant fel. Sőt, talán középsuliban még sokkal több esélyem lett volna elveszíteni a szüzességemet (ha akkor nyitottabb vagyok), mint egyetemen, ahol kb. mindenki levegőnek nézett. Semmi másból nem állt az egész, minthogy bementem előadásokra, tök ismeretlen arcok, mindenkinek megvolt a saját spanja és természetesen nekem pedig nem volt lehetőségem nyitni senki felé, mert gondolom ti se úgy ismerkedtek, hogy nevetgélve beszélget 5-8 ember egymással aztán egyszer csak odatehénkedtek. Lehet a kolival picit más lett volna a helyzet, de "őslakos" révén bejárós voltam. Ráadásul vizsgaidőszakban meg amúgy is a félév során leginkább a zh-k előtt 1-2 héttel mindig keményen kellett tanulnom. Szóval nekem ez az egyetemi kalandos élet elsiklott, amiről annyian beszélnek. A záróvizsgán (ha eljutok odáig) se fogok senkit se ismerni és a diplomaosztón is egyedül fogok fotózkodni (ha oda is egyáltalán eljutok).

2019. júl. 2. 19:04
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
75%

Nem voltál gólyatáborban? Ott szoktak kialakulni általában a kis csapatok, baráti társaságok legelső körben. Aztán az évek alatt ez módosulhat, lehettek többen ahogy összejönnek a tanulós csapatok. De volt hogy üres órákban együtt mentünk el kávézni egyet..ilyesmik.

Én nem aggódtam túl, mindig akadt valaki akit láttam erről vagy arról az óráról aztán az ember oda köszön, van hogy oda hívtak hogy üljek melléjük. Alakultak maguktól ezek a dolgok. Ha csúszol és a csoporttársaid elmentek már az más dolog, de úgy vettem észre az egyetemen mindig van egy sorstárs akivel megvitathatjátok a közös dolgokat. Sose vagy egyedül, vannak facebookos csoportok a közös emberekkel...

Menj el néhány egyetemi buliba, tuti van nálatok is. Ott majd hátha összefutsz ismerős arcokkal innen-onnan. Én se voltam kolis, szóval nem feltétlen szükséges annak lenni. Így is mindig részt vettem pár kolis buliban. Próbálj nyitni, pozitívan és mosolygósan.

2019. júl. 2. 19:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
50%
Akik ezt mondják, azok elég rafináltak is voltak ha meg volt az eszük a dolgokhoz. Más meg igyekezett elfelejteni azokat az éveket amik a tanulással jártak... Míg valaki ült a füzet felett késő estig, egy jó agyú valaki órán odafigyelt és max a vizsgáira készült valamit, persze hétvégi szórakozások mellett.
2019. júl. 2. 19:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
87%

Hát, kérdező én megértelek!


És úgy van ez, hogy valakinek sikerül, valakinek meg nem.


Én hiába próbálkoztam, kezdeményeztem bármilyen közösségben, mert valahogy csak nem volt meg visszafelé a csatolás, szóval ha az ember érzi, hogy "fölösleges", akkor nyilván nem fog odapofátlankodni, ha látja, hogy nem vevők pl. a humorára vagy az ötleteire. Csak a jegyzetei kellenek nekik, aztán meg sem ismerik az embert.


Én azt gondolom, hogy nem lehet kierőszakolni, hogy az embert kedveljék és én is inkább a magányt kaptam társamul akárhová mentem és akármit csináltam.


Aztán később megértettem, hogy nem kell mindenkinek azonos utat bejárnia és másokhoz hasonlóan élnie, mert nem az az útja. Azóta már nem kapaszkodok, megtanultam magamra számítani, hiszen azelőtt is csak így volt és tulajdonképp semmi sem változott.


Szóval nyugodj meg, mások is vannak egyedül közösségben és nem mindenkinek habos torta az élete.


De amúgy sem kell mindent elhinni. Lehet, hogy a másiknak van 20 "barátja", akivel röhögcsélhet, aztán meg kibeszélik egymást a hátuk mögött és jön a csalódás.


Én is mindig vágytam igaz barátokra. De azt hiszem, hogy sokszor voltam rossz helyen és nem a megfelelő embereknél próbálkoztam vagy nem volt olyan ember, akivel egy hullámhosszon lettünk volna. Ennyi.


Mára beletörődtem, de azért fáj. Nekem is.


Üdv. a klubban!

2019. júl. 2. 20:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
100%

Nézd, van ez így. Velem is pontosan ez történt az egyetemen. Nekem az volt a problémám, hogy sokkal fiatalabbnak tűnök a koromnál (most 40 évesen mindenki 30nak néz), a lányok meg szóba se álltak velem persze. Egyszer elhívtam egy csajt randizni, azzal koptatott le, hogy ő nem pedofil...Szóval rendesen bebújtam a kis csigaházamba, bejártam az előadásokra de amúgy ki se lehetett robbantani a számítógép elől. Aztán 5ik évben az egyik órán kiadtak egy csoportos feladatot, így összeismerkedtem pár jófej évfolyamtárssal velük elkezdtünk ide-oda járogatni. Kicsivel később dolgozni kezdtem, a melóhelyen sok magamfajta kocka fazon volt, velük is elkezdtünk bulizgatni, eljárni ide oda, végülis 27 voltam, amikor összejöttem egy nagyon aranyos lánnyal, aki azóta a feleségem. Szóval türelem, rózsát terem.


Persze azok az évek amit így elbuksz mindig hiányozni fognak, én is érzem néha, de hát ez van, az élet nem tökéletes.

2019. júl. 2. 20:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 A kérdező kommentje:
Na, jó olvasni legalább, hogy nem mindenki egy megtestesült Jimmy Fallon dumás, partiarc álompasi. Igen, én is azt gondolom, hogy aki nem attraktív megjelenésű annak semmi oka a nagydumára (főleg ha alapból introvertált). Emiatt pedig baromi nehéz kapcsolatokat kialakítani, hiába illetik egymás az egyetemisták olyan jelzőkkel, hogy "sorstárs" meg "jófejek". Itt is megvan a kasztosodás és csak annak könnyű, aki alapból is olyan személyiség volt már középsuliban is. A mimózalelkű, szűzies, visszahúzódó csajoknak természetesen könnyebb ezen évek alatt megnyílni, mert a szétszexualizált közegű egyetemen őket a fiúk akkor is felkarolják ha nem kérnek belőle, de a geek srácok megmaradnak olyannak, amilyenek voltak.
2019. júl. 2. 21:37
 6/11 anonim ***** válasza:
Nekem is pokol volt maga az egyetem, csak közben meg máshonnan jó társaságom volt, ezért összességében mégiscsak jó éveim voltak, viszont mióta dolgozok, még jobb, mert anyagilag is szabaddá váltam.
2019. júl. 2. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:
0%

Mert ... neked is kell érte tenni.


Pl.: Ha az ellenkező nemmel való ismerkedést nézzük.


Már voltam randin ilyen hallgatókkal:

-Turizmus és vendéglátás

-Germanisztika

-Szociális munkás

-Cukrász

-Biológus, többel is

-Mérnökinformatikus

-pszichologia

-Operaénekes

-Fotózás

-Történész

-Judeisztika

-Valamilyen vágssal kapcsolatos OKJ (oké ez nem egyetem)

-Jogász

-Dietetikus


stb... ennyire emlékszem.


Mindegy ezzel azt akartam szemléltetni, hogy ebben az időszakban mindenki nyitott és az élet minden területén lévő emberekkel lehet találkozni.


Ha teszel érte ebben az időszakban a legkönyebb ismerkedni és barátokat szerezni. Ha most sem megy hogy fog később menni, amikor már nehezebb dolgod lesz?

2019. júl. 2. 21:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:

Hány olyan eseményen voltál, még, ha egyedül is (lettél volna), ami nem kötelező volt, nem előadás, zh vagy bármi nem tanulással kapcsolatos ?


Hányszor maradtál bent a városban az egyetemhez közeli helyek egyikén ?


Minden egyetemen vannak szakestek, valami ehhez kapcsolódó közösségi megmozdulások. Pl. sport, kari napok stb.


Ha nem mozdulsz ki, nem nyitsz mások felé, sose fogsz tudni kapcsolatokat kialakítani.

Illetve itt a net, ezen keresztül is lehet sors&szaktársakat találni.

2019. júl. 2. 23:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 A kérdező kommentje:

"Ha most sem megy hogy fog később menni, amikor már nehezebb dolgod lesz?"


Lehet naivan képzelem el - talán mert még életemben nem dolgoztam - de egy munkahelyen a munkatársaknak ISMERNIÜK KELL egymást (csapaépítőtréning, egymásra utaltság) és könnyebb lehet közeledni akaratlanul is. Ráadásul ott jobban el tudom képzelni az "összeverődést". Ezzel szemben az egyetemen - ha nem voltál gólyatáborban (én sem voltam, mert nem bírok egy csepp alkoholt se) - akkor kb. a senki földjén találod magadat már az első szemeszter során. Utána pedig baromi nehéz a sziklaszilárd klikkek közé befurakodni. Mert amit megtapasztaltam az egyetemen az az, hogy ott csakis klikkek és baráti társaságok halmazai voltak. Tehát nem szétszóródott emberek, hanem szoros baráti társaságok, amelyek 98%-ban a gólyatáborban alakultak ki (az pedig hangsúlyozom nekem a halálom lett volna). Egy munkahelyen viszont sokkal heterogénebb a munkahelyi társaság, mert a feladatkörök mentén jóval diverzifikáltabb(nak gondolom). Az életkorból adódó különbségek pedig csak még jobban ráerősítenek a nyitottságra.

2019. júl. 2. 23:17
 10/11 anonim ***** válasza:
100%

Nincs igazad, kérdező.

Én ugyan voltam gólyatáborban, de nem minden egyetemi kapcsolatom onnan lett, sok emberrel ismerkedtem meg a későbbi évek folyamán. Valójában elég egyetlen emberrel is összebarátkozni.

Tudod mit, elmesélek neked valamit... másodévesek voltunk, nekem már megvolt a kialakult baráti köröm. Jött egy új lány (másik egyetemről). Valakitől azt a tanácsot kapta, hogy engem keressen. Sokszor odajött hozzám órák után, érdeklődött, segítséget kért, engem pedig rohadtul idegesített, nekem elég volt a meglévő baráti köröm. Nem hajtottam el, csak tartózkodó voltam vele szemben. Viszont a barátaim elfogadták őt, így aztán idővel én is. Később már annyira jóban lettünk, hogy még azt is elmeséltem neki őszintén, hogy eleinte mennyire idegesített. Elég régen diplomáztunk, de ő az egyetlen, akivel azóta is tartom a kapcsolatot!


Egy másik sztori... van egy ismerősöm, szintén nagyon tartózkodó, visszahúzódó volt az egyetemen. Mindig egyedül volt, nem csapódott másokhoz. Később erőt vett magán, elkezdett barátkozni. Utólag elmondták neki, hogy azt gondolták, hogy azért van egyedül, mert nagyképű és nem hajlandó leereszkedni másokhoz. Bizony, kifelé ez így tűnhet! És hidd el, ha mások ezt gondolják rólad, senki nem fog odamenni hozzád kezdeményezni!

2019. júl. 3. 11:12
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2022, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!