A középkori magyar kocsmákban bort vagy sört szolgáltak fel?

Minden olyan környéken a bor volt a divat, ahol az kellő mennyiségben megfizethető volt. Ez azon múlt, hogy a legközelebbi szőlőtermő területek milyen közelségben és milyen méretűek voltak. A Magyar Királyságnak természetesen voltak területei, ahol nem volt elég olcsó bor, úgyhogy ott muszáj volt sört főzni, illetve az 1300-as évek végétől az élvezeti töményszesz-fogyasztás is megjelent.

De az akkori töményszesz még évszázadokig nem tudott versenyezni a megfizethető borral, mert vagy túl ocsmány, vagy túl drága volt.

tegnap 21:19

Passz, de szerintem mindkét lehetőségnek van realitása. Csak a minőség miatt nem valószínű, hogy akkoriban máshonnan hurcolták volna az egyszerű emberek mindennapi borát, de ha mennyiségileg sem térült meg a helyi szőlőművelés, akkor egyébként bőven belefért az idejükbe egy-egy párnapos szekérút, szóval ez nem lehetett nagy plusz költség. Az is kérdés, hogy a legközelebbi borvidékeknek mekkora kínálata volt olcsó borból, tehát jutott-e pl. a Nyírségbe is belőle.

Lehet, hogy se helyiből, se olcsó hozottból nem volt elég, és akkor sör, mézbor, majd töményszesz is volt helyette. A mai Magyarország területén is sok helyen ittak sört, és bár tényleg nem volt általánosan elterjedt, a 19. század előtt mindig is elterjedtebb volt a töménynél. A középkor után is voltak magyar városok, ahol sört és bort is ittak, de töményet nem.

Valamilyen mennyiségű normális bor viszont mindegyik esetben lehetett a kínálatban, hacsak nem volt a kocsma nagyon félreeső és/vagy nagyon szegény vidéken.

#3

Én is kérdeznék. :)

Mitől volt drága a középkori tömény? Ha jól tudom az most is elsősorban a jövedéki adó miatt drága. Mármint a legolcsóbb alsópolcos vodkák, nem a 25 éves skót whiskyk.

tegnap 18:55

A "vagy túl ocsmány, vagy túl drága" dolgot úgy értem, hogy volt belőle olcsó de ocsmány, vagy tűrhető, de drága – az ár/érték arány mindkét esetben gyenge volt.

A gazdag arisztokrácia is ivott rövidet, de nekik még a jobbfajta (gyógyszerész felszerelésen, borból lepárolt, többször újrafinomított) szeszt is inkább likőrnek csinálták meg, mert igazán csak úgy volt élvezhető.

Egyébként a szeszfőzés sem volt olyan fantasztikusan olcsó, mint egy modern szeszgyárban (vagy akár kisüsti szeszfőzdében), mert jóval kisebb volt a terméshozam, jóval kisebb volt a szeszkihozatal, akkor még lepárlás közben is szökött a szesz, illetve maga a lepárlás is költségesebb volt, de helyenként így is a tömény volt a legolcsóbb olyan alternatíva, amitől rendesen be lehetett rúgni.

Az ma is csak a folyamatos lepárlással (többnyire szeszfinomítókban) készült italokra jellemző, hogy az ár nagy része a jövedéki-neta-áfa.