A vörösbort vagy a fehérbort szeretitek jobban és miért?

Hangulat, időjárás, pillanat és étel függő.

Az ételek és bor kapcsolatáról napokig lehet beszélni, ezért itt ezt most hanyagolom.

Időjárás és alkalom függőségem valahogy így foglalható össze:

Nyáron napközben jobban szeretem a fröccsöket. Ehhez egy minerális somló hegyi, vagy Tokaji furmintot (fehér) vagy bármilyen rozét szoktam választani.

Késő nyári estéken a testesebb borok is kellemesek. Itt szóba jöhet a fehér, a schiller, a vörös.

Ha bejön a hideg, jobban hajlok a vörös borok felé. Habár karácsonykor a Tokaji és a Pécsi Cirflandi (ami zserbóval maga az orgazmus) számomra az ünnep része.

Ne felejtsük el a habzó borokat, a pezsgőket és a Champagne sem! Ezek -áruk miatt- főleg különleges alkalmakkor jönnek elő nálam.

Hogy melyik borban mit szeretek?

Fehéreknél az illatokat és az ásványosságot(!).

Rozénál az illatosságot és gyümölcsösséget.

Schillernél és könnyű vörösnél a fiatalságot, a lendületet.

Komoly újvilági vöröseknél a gyümölcs bombákat és az erejét, és a közepes összetettséget (pl: pinotage).

Komoly óvilági vöröseknél inkább a selymességet, enyhe fűszerességet, komplexitást, a fejlődést: azt hogy a bor órákon át kóstolva mindig új és új arcát mutatja.

Könnyű habzó boroknál és pezsgőnél a finom, apró, simogató (nem csípős) bubit és a frissességet.

Komoly pezsgőknél és Champagne-nál a csiklandozóan finom bubikat, a komplexitást és a sokoldalúságot.

Tehát: fehér, rozé, schiller, vörös, habzó borok.

Ha étteremben, vagy olyan helyen vagyok, ahol nem bízok a minőségben, akkor maradok a fehérnél, vagy a rozénál. Mert a fehér és rozé bort olcsóbb előállítani, a vöröset meg könnyebb elrontani. A legtöbb helyen fiatal bort adnak, és abban bizony a rozé az úr és fehér is jobban teljesít, mint a vörös.

Kicsit lendületesen írtam, és nem válaszoltam az "édes-száraz" kérdésre:

fehér: száraztól édesig

rozé: félszáraz és száraz

schiller: száraz

vörös: száraz

habzó borok: száraz