Hallotatok, hogy Frittmann Janos cserszegi fuszerese bekerult a Wall Street Journalba?

Szia!

Nem, erről a hírről lemaradtam, de most rákeresve megtaláltam:

[link]

Egyébként jutottak és jutnak ki magyar borok amerikába és más országokba is. Ennek ellenére eygelőre sajnos Magyarország nincs rajta a világ bortérképén - ha lesz időm, lehet írok majd erről pár gondolatot, de lehet csak egy-két nap múlva lesz erre időm.

Borkereskedő-képzés nem hiszem, hogy létezik. Ha nemzetközileg elismert borszakértő tanfolyamot keresel, akkor egyértelműen a wine and spirit trust education képzéseket ajánlom (WSET). Idehaza pl itt vannak:

[link]

[link]

Jól értem, Londonban élsz? Biztos gondot jelentene a 6,5 ielts csípőből, úgy, hogy ott élsz kint? Ez egy erős középfoknak felel meg.

A borokkal kapcsolatban... leginkább az tud külföldön minimális impaktot is elérni, amiből igencsak szép menyiség van. Ezer palack az mikroszkóppal sem vehető észre, pár tízezer palack egy csepp a tengerben. Százezer palack is semmi kb, de talán már lehet valamire jutni vele. Akik észrevehető mennyiséget tudnak külföldre exportálni, tipikusan nem azok a termelők, akik az igazán minőségi, a magyar bor hírnevét emelni képes tételeket állítják elő. Csak illsutrációképpen:

[link]

Frittman tisztességes borokat tesz le az asztalra, tisztességes áron. A cserszegi fűszeres egy hungarikum, ráadásul az illatos fajták közül az egyik legkevésbé pacsulis, leginkább "borszerű" illattal rendelkező fajta, jóval kevésbé harsány és orrba/arcbamászós, mint mondjuk egy irsai (aki pedig az apja a cserszeginek). A többi illatos fajtát meg úgyis ismerik külfüldön, azokkal sok újat nem tudunk mutatni. Lényeg a lényeg, egy egészen tisztességes fajtát egy egészen korrekt termelőtől emeltek most ki. Klassz. Azonban azt hiszem, nem a cserszegi, és szigorúan személyes vélemény, de nem a Frittmann-borok lesznek azok, amikkel áttörést érhet el Magyarország.

Ahhoz, hogy Magyarország felkerüljön a nemzetközi bortérképre, sok minden kéne. Először pl az, hogy rájöjjünk, hogy nem vagyunk rajta - a magyarok többsége még ma is azt hiszi, hogy a magyar bor világhírű és világszínvonalú. Sajnos mindkettő elég távol van az igazságtól. Világhírűnek csak Magyarországon világhírű. Világszínvonal meg... vörösben pont annyira távol vagyunk a borok minőségében is a világszínvonaltól, mint amennyire hírnévben távol vagyunk a világhírtől. Persze, van néhány eseti kivétel. A baj azzal van, hogy eseti. Egyszer-egyszer egy-egy termelőnek sikerül valami jót összehoznia. De a stabil minőségtől írtó messze vagyunk. Nagyon sok szót erre nem akarok vesztegetni, a magyar vörösök nem is csak szimplán, hanem egyszerűen megalázóan alulmaradnak, ha akár árkategórián belül összeeresztjük őket egy franciával/spanyollal/osztrákkal (!)/újvilágival. Eleve, hazánk természeti adottságai inkább a fehérborkészítésnek kedveznek. Vannak borvidékek, ahol ez fokozottan igaz, mégis a vörösborok vannak előtérben - csak így hirtelen példaként Sopronnál maximálisan ez a helyzet, de Egernél is úgy érzem, hogy nem egészségesek az arányok.

Fehérbornál jobb a helyzet kicsit. Ott elő-előfordulnak borok, amik nemzetközi viszonylatban is helyt tudnának állni. Már száraz borokra gondolok. Az, hogy a tokaji édeseink világszínvonalúak, nem kérdés - az egyetlen gond, hogy a kutyát nem érdekli manapság az édes bor. Nincs piaca. Szóval száraz fehér - eleve, vannak őshonos fajtáink, furmint, hárslevelű, juhfark, kéknyelű. Vörösben ezek hiányoznak. Persze, vannak újabb nemesítések, turán, rubintos, magyar frankos, de a régi, őshonos fajták hiányoznak - nem véletlenül. Az őshonos fajták pedig meghatározóak. Nem biztos, hogy a világot érdekli egy n+1-edik rajnai rizling, zöldveltelini, chardonnay vagy sauvignon blanc. Főleg, hogy egy német rajnaival, egy osztrák zöldveltelinivel, egy francia chardonnayval, egy francia, vagy új-zélandi sauvignon blanccal szemben a magyar borok csúfosan alulmaradnak. Nem szép dolog ezzel szembesülni, de ez a helyzet, elég - néha saját magam által szervezett - fajtakóstoló után, ahol szerepelnek magyarok és külföldiek is, plusz elég, direkt összehasonlításon kívüli tapasztalaton túl azt hiszem, ezt kijelenthetem. Talán rajnaiból ittam olyat, amire azt mondanám, hogy oké, ezt odatenném hasonló árú külföldiek mellé (ami azt illeti oda is tettem, nem maradt szégyenben - villa tolnay 2007-es rajnai).

Szóval őshonos fajok... főleg furmint, és talán-talán hárslevelű. Egyszerűen azért, mert ezekből van annyi, hogy tudjunk bármit is mutatni. Én rajongok a juhfarkért, de van kb 100 hektár belőle összesen, annak is 99%-a egyetlen borvidéken - a legkisebben. Furmintból, hárslevelűből és főleg furmint-hárslevelű házasításból viszont ittam már olyanokat, amiknél úgy érzem, na igen, erre büszkék lehetünk. Amik hoznak olyan színvonalat, amit bárhol a világon lehet vállalni. És ráadásul hungarikumok. Nincs francia furmint, vagy újvilági. Egyértelmű, hogy ez az utunk. De még nagyon kezdeti stádiumban van ez az egész. A nagy száraz-furmint sztori alig 15 éves, sőt, kevesebb. Ennyi éve kezdtük el komolyan venni a száraz furmintot, komolyan foglalkozni a feladattal. Sehol nem tartunk még.

Mik is hiányoznak? Sok-sok generációnyi tapasztalat. Klónszelekciós munkák, kutatások. A száraz furmint megismerése...milyen is legyen? Bontsunk almasavat, legyen vajas, krémes konzisztenciájú? Ne bontsunk, legyen feszes, magas savakkal, kerekítse kis maradékcukor? Próbálkozunk mindenféle stílussal, még nincs kialakult kép, hogy mi is a száraz furmint. És mi a helyzet a hárlevelűvel? Nemzetközi kitöréshez az is kevés. Viszont mint a furmint házasítás-párja, remek. Felejthetetlen, és tényleg világszínvonalú borok születtek ebből a frigyből.(Bott Pince Excellenciás, Gizella Pince Szil-Völgy)

Viszont akárhogy is, a soknemzedékes tapasztalat hiánya nagyon látszik. A legnagyobb bajunk, hogy nem tudunk egyenletes minőséget nyújtani. Lehet egy évben nagyon jók a borok, de jön egy másik év, más időjárással, és borul. Nem tudunk lerakni borokat az asztalra, amikből egy 10 éves, vagy akárcsak 5 éves vertikálist tudnánk prezentálni, úgy, hogy látszik, itt egyenletesen jó teljesítményről van szó, nem pedig arról, hogy egyszer-egyszer betalálunk...

Összefoglalva, amit én gondnak látok ma itthon:

- szerencsétlen vörös/fehér arány

- túlhangsúlyozott világfajták

- többgenerációs tapasztalat hiánya

- klónszelekciós munkálatok gyerekcipőben járása

Valahogy így...