Az alsóbb csakrákat, a "gyíkagyat" hogyan lehet jobban aktiválni, előnyben részesíteni?

A természeti népeknél-legalább is a közelmúltig-megvolt az, amire te most vágysz. Ez azért van, mert a természettel összhangban élve az alsó kettő-három tudatszint, és a kapcsolódó csakrák sokkal aktívabbak, és egészségesebbek, mint egy modern társadalomban, természetellenes szociális környezetben élő embernél. Ami azt jelenti, hogy amilyen gyakran csak lehet, ki kell menned a természetbe. De nem egy városi ember hozzáállásával. Első pár alkalommal lehet hogy nem is sikerül. Példának erdőt hozok fel, de bármilyen természetes környezet megfelel. Már amikor indulni készülsz, hangolódj rá arra, hogy hová mész, miért mész. Míg odaérsz, gondold át, hogyan fogsz belépni az erdőbe. Az erdő szélére érve tegyél befelé pár lépést, és kezd el mélyen, egyenletesen lélegezni, miközben figyelsz mindenre magad körül. Szagokra, hangokra, az élőlények mozgására. Ha eléggé lenyugodtál, indulj el tempósan, de nem kapkodva valamerre. A biztonság kedvéért első pár alkalommal az ösvényeket használd, és csak olyat, amit ismersz. Igyekezz megtartani a figyelmed abban az állapotban, amit felvettél, mikor beléptél. Ez stimulálja az ösztönszférát, felpezsdíti az életet benned, mondhatni felébreszti benned az állatot, de nem a szó pejoratív értelmében, hanem mint pozitívum. Később már letérhetsz az ösvényekről, de kizárólag olyan helyen csinálj ilyet, ahol biztonságos. Ha felmész a Mátrába, és eltévedsz, az megöli a lényeget, meg lehet hogy téged is. Egy kisebb városszéli erdően is lehet ilyet gyakorolni, ha megvan a hangulata. Amikor már nem ösvényeket használsz, érezni fogod, hogy egyre kevésbé vagy Te, és egyre inkább vagy Mi. Nem az énérzetedet veszted el, hanem közösséget kezdesz érezni a környezeteddel. Ebben kellemes, és kifejezetten hasznos annyira elmerülni, amennyire csak tudsz. Ha megszoktad ezeket az állapotokat, már képes leszel megtartani mindezt, miközben figyeled a felmerülő gondolataidat, és érzéseidet. Olyan dolgokra ébredhetsz rá, amikről nem volt tudomásod, mert a tudatos éned elnyomta őket, és esetleg emiatt problémát okoztak. Csak akkor kezdj ebbe bele, ha már biztonsággal tudsz haladni az erdőben(vagy más választott környezetben) anélkül, hogy állandóan a lábad elé kellene nézned. Persze az is lehet a célod, hogy a lábad elé nézz, mert akkor sok apró érdekes, vagy szép dolgot fedezel fel. Én találtam már őzagancsot így, őzzel is találkoztam , sé néztük egymést 1-2 percig 10 méterről, érdekes növényeket és gombákat találhatsz, amiket megéri lefényképezni, és ilyesmi. Ezeknek meg kell tanulni örülni, mert az ilyen elemi öröm, ami nem a haszonból fakad, hanem valami szépségéből, illatából, érdekességéből, az ősi ösztönökből fakad. Akár kifelé figyelsz, akár befelé, rengeteg dolgot fel lehet fedezni, miközben mélyen átéled az alsó tudatszintek-csakrák tiszta oldalát. Elsőre ennél mélyebben nem hiszem hogy el kellene merülni a dologban, már ez napokig tartó elégedettséget, életerőt, kipihent szelemet, és kellemesen fáradt testet eredményez.

Ami fontos, és megeshet, hogy nincs kedvedre, hogy ezt csak egyedül tudod csinálni, ha mások is vannak veled, elvonják a figyelmed. Kivéve ha ők is pont ugyanezt csinálják, de ilyen társaságot nehéz találni. Ezért érdemes közeli helyeket választani, ahonnan hamar hazaérsz, és amiket nagyjából ismersz, vagy könnyen kiismersz.