Kezdik sejteni, hogy az emberiség egy jelentős része miért emlékszik egy eltérő valóságra?

A mostani kutatás esetén azonban az újdonság éppen az, hogy az emberek nem csak a valós tapasztalatokra emlékeznek egyformán, de az emlékek előhívása kapcsán is egyforma hibák kerülhetnek elő. Vagyis nem csak a tényleges, de a hibás emlékeink is egyezhetnek. Annak megértése, hogy ez miért történik így, pedig elvezethet minket ahhoz, hogy miként alakulnak ki a hamis emlékek – a vizuális Mandela-effektus tanulmányozása tehát ebből a szempontból tökéletes választás.

„Megállapítottuk, hogy ez a hamis memória-effektus hihetetlenül erős volt a memória tesztelésének többféle módja során is. Még amikor az emberek látták az ikon megfelelő verzióját, néhány perccel később mégis a helytelen verziót választották. És amikor arra kérték őket, hogy rajzolják le az ikonokat az emlékeik alapján, az emberek ugyanazokat a helytelen részleteket is belefoglalták a rajzokba.

[link]