Hogy lehet elengedve akarni?

A végén leírtad a lényeget, ez nagyon görcsös.

Az összes modern nyugati módszer próbál meríteni a régi keleti tanításokból és hangsúlyozzák az elengedést. De valamiért egyik sem érti meg, hogy az ego az ami szenved és a sok akarással, céllal, programozással csak erősíted mindezt. Ez jó lehet, mert tovább korlátozott azt ami így is korlátoz és egy idő után eljutsz a felismerésig. Csak a jelen pillanat van, most kell mély levegőt venni, ebben a pillanatban kinyújthatod, ellazíthatod az izmaidat és kiürítheted az elméd, hogy jól érezd magad. Az összes többi csak összehúzódást okoz. Működhet az is, hogy elengeded a céljaidat aztán teljesülnek, de ez egyáltalán nem törvényszerű. A másik meg az, hogyha elengedtél valamit és mégis szembehozza azt az élet, akkor már nem fogsz függni attól a dologtól, tehát ha el is éred, annak az elvesztésének gondolata sem fog szorongást okozni, mivel szerzés és vesztés ugyanazon dolog két aspektusa, nem létezhet egymás nélkül. Akkor mi az amit birtokolhatsz, mi az amit soha nem veszíthetsz el? Csak a tudatos jelenlét marad, a belső béke. Dolgok jönnek-mennek, keletkeznek-múlnak, de a csend örök. Lehet az óhajtott kincsed maga a megvilágosodás, amíg vágyakozol utána, addig nem történik meg. Ha lemondtál róla, akkor már a tiéd. És ez az egyetlen dolog ami valóban a tiéd, a tiszta tudat, de ez meg értelmetlen, mert mire eléred, már nincsen te... A legnagyobb illúzió pedig az, hogy bármit alakítasz, legfőképp a környezeted. Hatással vagy rá, ez tény, de nem mondhatod meg az almafának, hogy merre nőjön. Ahogy a szomszédodnak sem, hogy miben higgyen.

Már a fő kérdésed is megmutatja megértésed hiányát.

Értsd meg jobban a kettősséget.

És ne ennyire primitív, egysíkú, amatőr szintjét használd az agykontrollnak. Ez nevetséges. Amit te használsz, csak részleges érzet abból, amit tanítani szoktam a manifesztációhoz, ami az agykontrollnak egy elhanyagolhatóan apró része.

Szerintem a lényeg egyik fele az, hogy találd meg a középutat. A másik meg az, hogy nem mindegy, milyen érzések húzódnak meg az akarás mögött. Ha görcsös vagy, akkor azt a félelem mozgatja, pl a miért nem történik már meg vagy az,hogy a dolog hiányzik az életedből. Mindkettő a hiány állapotából indul ki, és ezzel gyakorlatilag a nincs-et teremted újra.

Ha úgy gondolsz az adott dologra, hogy feldob, örülsz neki, jól érzed magad tőle, akkor jó úton jársz. Görcsösen nem tudod magad jól érezni, szóval az a lényeg, hogy az érzéseid megmondják, hogy jó vagy rossz irányba haladsz. Ahhoz, hogy ezt alkalmazni tudd, fontos, hogy őszinte legyél magadhoz.

Az középút szerintem az, hogy nem egyfolytában az adott dologra figyelsz, hanem más dolgokra is, és amikor épp más jár a fejedben, vagy egy időre megfeledkezel a dologról, az az elengedés. Nem örökre engeded el, de nem is örökké azon pörögsz. Ezt kitapasztalni lehet igazából, a szavak nem annyira adják vissza az egészet.