Volt itt valakinek olyan rémálma ami összemosódott a valósággal?

Azt mondanám hogy alvási paralízis okozta amiket tapasztaltál, nekem is sokszor volt ilyen fenyegető álmom amiben nem tudtam felkapcsolni a villanyt és utána lezsibbadt az agyam a félelemtől.

Valószínűleg pont egy félig éber, félig alvó állapotban voltál amikor valójában durrant a tv és ez okozta a lidércnyomást. A hirtelen feszültség ingadozástól pedig kiégett a lámpa is.

Eléggé para álom volt ez kérdező és nagyon megijeszthetett téged (ez bárkit lesokkolna), mert még most is emlékszel erre. Sajnálom.

Nekem is volt 1x-2x ijesztő álmom, de mindig betudtam annak, hogy biztos túl sokat nézek tévét (vagy filmet). Ugyanis azt vettem észre magamon, hogyha egyáltalán nem tévézek, nem nézek para vagy sci-fi sorozatokat, vagy videókat (egyáltalán), sőt híreket sem olvasok, csak a munkámhoz kapcsolódó információkat keresem a neten is, akkor nincsenek rémálmaim. Talán segíthet neked is az NLP, nem tudom (keress rá a gugliban). Nekem sok mindent megmagyaráz.

Az egyik nagyon rémisztő álmom az volt, hogy aludtam éjszaka, és a kisfiam átjött hozzám és bemászott mellém az ágyba mert félt. Hagytam, nem vittem vissza a szobájába, átöleltem és vissza akartam aludni. Már éppen visszaaludtam volna, tehát amolyan félig éber, félig alvás állapotban voltam, amikor valami történt, azt hittem, hogy valaki van a szobában és akar valamit tőlünk. Szó szerint felugrottam és azt kiabáltam (a fal felé) hogy "Miért vagy itt? Mit akarsz tőlünk?". Aztán elkezdtem rohanni a nappali felé és azt kérdeztem hangosan "Miért jöttél ide? Hova mész? Válaszolj!" És ami nagyon para, hogy ezeket hangosan kimondtam, sőt kiabáltam és olyan érzésem volt, mintha tényleg lett volna akkor itthon valaki és én tudtam volna, hogy ki az, és olyan érzésem volt, hogy meg kell védenem a fiamat. De fogalmam sincs miért. Nem álmodtam semmit, vagy nem emlékszem rá. Nem volt itt senki. Nem láttam semmit, senkit, árnyat se, semmi ilyesmit. A kisfiam békésen aludt, nem ébredt fel újra. Visszabújtam az ágyba, simán elaludtam és reggel nem értettem semmit.

Mint említettem én (de én nem a kérdező vagyok) felugrottam az ágyból, nem álmomban hanem valóságban, fizikailag és beszéltem (hangosan) valakihez akiről azt hittem, hogy ott volt. Az alvásparalízis bénultságot jelent. Nem voltam lebénulva. Nem álmodtam, hanem ébren voltam. Vagyis az ébrenlét és az alvás határán, de csak pár másodpercig, a nappaliban már ébren voltam teljesen amikor kimondtam, hogy "Válaszolj!" Szó szerint számonkértem valakit, hogy miért van ott és mit akar.

De nem volt a lakásban senki rajtam és a fiamon kívül. 43 éves vagyok, még sosem történt ehhez hasonló.

Két hasonlóan érdekes eset jut eszembe:

1.

Feküdtem az ágyban párom mellett. Nagyon egyszerű, valósághű álom volt: álmomban feküdtem a párom mellett, a félhomályos szobában félve megszorongattam a kezét, mert úgy éreztem, van bent valami gonosz és azt akartam, hogy felébredjen. Végig háton feküdtem, velem szemben egy festmény volt a falon és a tv szekrény, azok felé néztem. A félelmetes érzésből egy óriási puffanás ébresztett. Pánikszerűen pattantam ki az ágyból, felkapcsolni a lámpát, de hiába néztem körül, elsőre nem is vettem észre a zaj okát. Végül felfedeztem, hogy a kép, amit álmomban néztem, le van esve a helyéről. A tv tetejére volt esve. A szögek a helyükön voltak és ahhoz, hogy a kép a tv,re essen, kb repülnie kellett a festménynek. Nem vacakoltam a vissza akasztásával, inkább neki támasztottam a szekrénynek. Ellenőriztem, hogy stabilan áll, aztán visszafeküdtem. Kb fél óra múlva a kép ismét eldőlt.

2.

Alvásparalizisem volt (bár szerintem inkább tké, akkor látok minden irányba gond nélkül). A fal felé voktam befordulva, de láttam, hogy a hátam mögött, a hokdfényes szobában egy 8 éves forma kislány áll, régies stílusú ruhában és valami verset mondogatott, amiről aztán rájöttem, hogy az tulajdonképpen egy átok, vagyis rossz kívánságok egészsora, csak versbe szedve, szépen megfogalmazva.

A kis fruska szavalását az telefon ébresztője szakította meg, és ahogy a lányom felkapcsolta a lámpát, az egy pukkanással megadta magát és lecsapta az egész házban az áramot.

Ezután lányomnak tényleg volt egy kevésbé szerencsés időszaka, a rosszkivánság sajnos rá vonatkozott, de szerencsére aztén túllendült rajta.

Nos mostanában elgondolkozom azon, mi lenne, ha tök egyedül tartózkodnék itthon ilyen éjszakán, mikor ezek a fasza jelenségek történnek?! Nem is értem, hogy nem bolondul meg, aki tartósan egyedül lakik.