Álmodtam egy szemelyről kerestem hogy hol lakik míg megtaláltam az üres házát, elköltöztek. Össze futottam vele egy úton és nagyon közvetlen volt velem,kedves vicces. Ez hogy lehet? Ennyire kapcsolódnék hozzá? Vagy ez oda vissza?

Szerintem rákapcsolódtál valamilyen módon. Nekem is volt ilyen, de nem kell túlértékelni, általában soha semmi nem lett belőle. Nehezen tudom megítélni, hogy azért mert elbénáztuk vagy azért, mert csak én kapcsolódtam rá az illetőre és ő rám nem. Ha én szerelmes vagyok, tényleg extrém módon rá tudok kapcsolódni a másikra, szerintem természetfeletti módon. Pl. a 20 éves kori nagy plátói szerelmemmel volt olyan, hogy épp rajta gondolkoztam, amikor bevillant egy mondat/gondolat a fejemben: Meghalt az apukája. - Nem tudtam, hogy beteg lenne, nem is ismertem az apukáját. De nem telt bele egy hónap és az apukája valóban meghalt.

Olyan is volt, hogy a mellettem ülő közös ismerősünk telefonja megcsörrent a buszon, semmi nem hallatszott ki a telefonból, de arra gondoltam, hogy Ő hívta. Titkolták a kapcsolatukat a korai pletykák elől, ezért semmi előzménye nem volt ennek a megérzésemnek, ráadásul általam esélytelenül csúnyának tartott vénlány volt az illető. Ezt követően észrevettem már, hogy mintha lenne közük egymáshoz és hamar ki is derült, hogy valóban együtt vannak. Korábban elkezdődött valami köztünk ezzel a sráccal, de bizonytalan volt és többek közt emiatt inkább ellöktem magamtól. Nagyon sokáig fájt, 10 évig nem tudtam rajta túllépni.

Később egy szerelmemnek az anyukájával álmodtam, álmomban fájt a hasa és sírt és pár nap múlva kiderült, hogy tényleg fájt a hasa és rosszul volt. Ő volt az egyetlen, akivel nem volt teljesen plátói a vonzalom és hosszútávú kapcsolat lett belőle, de érdekes módon vele kapcsolatban soha nem éreztem azt, hogy rá tudnék kapcsolódni a lelkére és ismerném. Valahogy mindig volt köztünk egy fal, mintha nem értenénk egymást. Nem emlékszem vele kapcsolatban semmi lelki rákapcsolódásra, őt mindig is olyan földhözragadtnak láttam.

Aztán volt egy férfi, akire olyan szinten rá tudtam kapcsolódni, hogy nagyon sokszor azt éreztem, érzem amit érez. Volt amikor egyszerre voltak öngyilkossági gondolataink, utólag nagyon durva volt, mert akkor már nem is beszéltünk 1 éve, de láttam a Fb posztjaiból is, hogy bajban van. Volt olyan, amikor már évek óta nem beszéltünk, mégis azt hittem egy Fb posztjából, hogy aznap látott engem. Ugyanis aznap meghalt a tenyeremben egy kismadár. És este feltett egy fotót a tenyeréről, benne egy bross kismadár és odaírta: kismadaram. De lehetetlen, hogy látott, mert a kismadarat egy forgalmas út menti járdán találtam, bokrok voltak az út és a járda közt, tehát nem láthatott és utána a tenyerembe rejtve vittem haza, nem láthatta senki. Este pedig meghalt szegényke a tenyeremben. Aztán láttam Fb-on a tenyerét, benne a kis bross madarat és arra gondoltam, mintha látott volna.

Néha pedig csak egy érzés volt, hogy érzem Őt.

Aztán lezártam és tényleg sikerült, mert nem sokkal később beleszerettem másba. Vele kapcsolatban nem volt ilyen ezoterikus élményem soha. Viszont amióta őt szeretem, nem érzem a másikat, nem érzem ha szomorú és azt sem ha boldog.

És miért nem lehet köztetek semmi?

A barátodat szereted jobban?

Vagy neki felesége van?

Vagy mert a főnököd?

A barátodnak se jó, ha azért vagy vele, mert ezt így gondolod gerincesnek, de közben mást szeretsz.

Ha felesége van, az ugyanez, kivéve ha gyerekek is vannak, családból már nem lehet komoly áldozatok nélkül ki-be ugrálni.

Ha a főnököd, akkor arról biztosíthatlak, hogy kölcsönös szerelemre esély az életben jó ha egyszer van. Munkahelyre egy kicsit több.