Melyik volt az eddigi legfélelmetesebb és legjobb álmod?

Saját álmomban mentem valahova és félelmetes alakok ordítottak és futottak az arcomba, majd eltűntek.

Hiába olyanok voltak azok az entitások amiktől nem félnék alapból, de miközben alszol nem minden logikus vagy nem éppen gondolkodsz úgy, mint ébren.

olvasd el az utánad ide kiírt felhasználó álmát is, mert érdekes :DDD

https://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__alomfejtes__1194163..

amúgy nekem a legfélelmetesebb tudatos álom közbrn volt, plusz félelem volt, hogy tudatomnál voltam és sokkal emlékezetesebb maradt, igazából egy démon üldözött. Úgy kezdődött, hogy egy réten sétáltam semmi gond nem volt és egy hangos sikítást hallottam fura vibrálással, amitől tudatra ébredtem, de egyben meg is ijedtem, ahogy futottam a rét fokozatosan egy sötét erdővé vált, ahol nem láttam semmit csak világító szempárok százait. Hallottam hogy jön még mögöttem a démon és több fának is nekiszaladtam, míg el nem jutottam egy vízeséshez, csak hallottam a hangját, de gondoltam inkább a vízesés, úgyse lehet semmi bajom, mert álmodok, de a démonnal nem akarok találkozni, mert elmegy a kedvem az álmodástól a végén. Leugrottam és mintha beleestem volna az ágyba, izzadt voltam és fájt a hátam, mintha tényleg estem volna egyet. Pedig ébren voltam már.

Meg volt még jópár nagyon nyomasztó és vontatott, mintha 10 évet éltem volna egy álomban, nőként felneveltem pl egy gyereket, pedig igazából férfi vagyok. Nem hallottam hasonlót se mástól, de nekem tényleg néha olyan, mintha évekig az álomban lennék és mikor felébredek, csak nézek magam elé üres tekintettel és próbálom feldolgozni, mert nem tudom eldönteni, melyik a valós életem.

Legjobb az volt, amikor repültem, sok ilyen álmom volt tudatosan és tudaton kívül is. Voltam már Pán Péter, Superman, Vasember. Egyszer itt is volt egy nagyon hosszú álom, az maga volt a paradicsom, és ébredés után 10 perccel is elhittem, hogy én tudok repülni, vagy hogy engem tényleg elraboltak az idegenek és az nem csak álom volt, mert ahhoz túl részletes.

Na és persze az első tudatos álmom. Emlészem, hogy Apa bejött a szobámba én meg könnyeztem, megkérdezte mi a baj, én pedig mondtam, hogy "végre összejött egy tudatos álom" és annyira tetszett, hogy elsírtam magam, edig ritkán sírok.

A saját szobámban voltam és sötét volt, de nem teljesen, a lámpa adott egy enyhe fényt, de nagyon gyenge volt és 10 féle különböző fény volt benne. Azonnal tudtam, hogy egy álom. Villanykapcsolók nem működtek, a redőnyhöz meg nem mertem odamenni, mert tudtam, hogy valami gonosz van ott, kinyitottam az ajtót és rögtön fényes nappal volt, egy palotába nyílt az ajtó, ami kristályokból állt és gyönyörű tündelányok kísértek végig, nagyon kedvesek voltak és érdekes dolgokról beszélgettünk. Érdekes ételeket kóstolgattam, pl volt egy nagy tál tojásránottának tűnő dolog, de annál sokkal fenségesebb íze volt, nehéz elmagyarázni. Kb egy óráig járkálhattunk, mikor egyikük megkérdezte, hova szeretnék eljutni, mondtam hogy még nem tudom. Erre ő válaszolt: "de én igen". És odament az egyik ajtóhoz, mosolygott rám közben nyitotta ki. Egy a fantasy filmekben is ritkán látható enchanted forest/elvarázsolt erdő volt ott. Televolt az erdő világító kristályokkal, furcsa színes növényekkel és mindenféle apró lénnyel. Mondanom sem kell, hogy nem ment pókháló az arcomba, meg szúnyogok sem csipkedtek, szóval semmilyen módon nem volt egy szokványos erdő.

Mivel festek szerettem volna megörökíteni, így visszajutni oda, volt már kb 20 tudatos álmom, de egyszer sem sikerült visszajutnom, azóta pedig már régen nem foglalkozom vele, de mostanában megint előlről szeretném kezdeni. Már nem is tudom miért hagytam abba. Két havonta egyszer van tudatos álmom, de az kb semmi.

Legfélelmetesebb

Lett egy gyerekem. A barátom egy csillagkapun keresztül távozott, hátrahagyva nekem a gyereket akire rábeszélt. Nem tudtam mit kezdeni vele, nem tudtam "leadni" sehol se. Kénytelen voltam eltartani, gondozni. Meg akartam halni. Arra keltem fel hogy bőgtem

Legjobb

Találkoztam Pengével és motoroztunk egyet

Legjobb álmom: Egy nagyváros főterén az emberek alkonyi félhomályban sétálgattak, én pedig fényt gyújtottam nekik. Az egyik kisfiú rám nézett és ezt mondta az anyjának:

"Nézd, egy angyal!"

Legrosszabb: A saját barátaim voltak velem ellenségesek és nyilvánosan megaláztak engem. Amúgy elég nagy a gyanúm, hogy csak negatív entitások voltak, akik a tudatalattimban kutakodva vették fel a külsejüket...

A legfélelmetesebb, hogy álltam a síneken az állomáson, és átment rajtam a vonat, és meghaltam. Azt éreztem, hogy teljesen lemerevedek, és megáll minden, mintha valami annyira sűrű anyagba kerültem volna, ami pillanatok alatt besűrűsödött, mint a beton. Amikor meghalok álmomban, mindig felébredek, mielőtt még nagyon átélném, most is, de jobban beléltem magam a halálomba, és amikor ébredeztem, akkor is nagyon lassan sikerült csak kijönnöm ebből a merevségből. Az a durva, hogy a tesóm rá jó pár évre pont így halt meg.

A legjobbra érdekes módon nem emlékszem pontosan, csak annyit, hogy volt egy párom, aki őszintén, teljes szívéből szeretett, és tudtuk, hogy ez egy életre szól, és kb. ennyi, más nem nagyon történt.

A legjobban azokat szeretem, amikor újra találkozom az állataimmal:

https://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__alomfejtes__1105445..

A legfélelmetesebb is állatokhoz köthető:

Úgy három napon keresztül állandóan azt álmodtam, hogy két hatalmas, fekete szőrű, vörös szemű kutya üldöz, és széttép.

#8 nekem sokszor volt, hogy egy kis elefánttal jártam be deolgokat, nem hiszek a totemállatban, de mégis úgy éreztem mintha valami spirituális vezetőm lenne. Bár ilyenkor is tudatában voltam, hogy álmodom (#2 vagyok).

Egyébként nagyon puha szőr borította és olyan volt a fogása, mint a selyemnek, szóval nem száraz vastag bőre volt, mint valójában kéne lennie, sokszor felültem a hátára vagy játszottam vele és természetesen a kertes házunkba is beengedtem, ha az otthonomról álmodtam.

9

Próbálj jobban utánanézni a dolognak, nekem is így kezdődött.